Dömötör Tekla élete eleve elrendelés volt: 1914. január 13-án, vagyis a babonák napján született a ludvércek, démonok, rémalakok, „tudományosok” és a hazajáró halottak tudós kutatója. Tekla néninek szólítottuk, mi, akik az 1980-as évek legelején, Dömötör Tekla professzorasszony utolsó tanítványai voltunk az ELTE Folklór Tanszékén. Alakja úgy él bennem, mint egy jóságos nagymama és talán valamiféle varázsló keveréke: apró termetű, fölöttébb keserűen humoros, szarkasztikus, szókimondó, de tudatosan nem bántó, összegezve: sugárzó egyéniség. Előttem van: ül bölcsészkari, Gellért-hegyre néző, csőalakú szobájában. Rozzant fotelben, állítólag Ortutay is ebből tanított. Karfája előadás közben gyakran lehull. Hozzátartozik az elmaradhatatlan cigaretta, akkoriban az egyetemen szabad volt dohányozni, óra alatt is rágyújtott, és a hamu többnyire a földre vagy magára esett. Előadásain szinte salátává gyűrött régi gépiratokból adott elő, pontosabban elővette ezeket a régi írásokat, de alapetően mesélt, anekdotázott. Volt miről. Ma is hallom: rekedtes, férfias hangja van. A téma: mítosz, monda, mese, népszokások, hiedelemvilág. Közben bele-belekérdez, figyeli-e a hallgatóság. „Mindenki ért? Akkor nagyon laposan magyarázok!”
Talán nem bántó, ha azt mondom róla, Tekla néni boszorkány volt. Nem népmesei értelemben, ahol a boszorkány rosszindulatú idős asszony. Hanem a magyar népi hiedelemvilágban szereplő boszorkány: akinek természetfölötti képességeket tulajdonítanak, s egyaránt tud rontani és gyógyítani. Tekla néni a gyógyító boszorkányok közé tartozhatott. Többször említette nekünk néphiedelemről tartott előadásai során: ma is minden faluban van boszorkány, adjanak egy fél órát, és én fel is fedezem… De ha boszorkánynak nem is tartották, halottlátónak egyszer igen: Volt az a halottlátó vita a tévében, előtte vetítették a filmet Arankával, azután jöttem én, meg Sárkány, meg nem tudom én ki. Másnap a Vörös Rákban ebédelek, egyszercsak küldenek valahonnan egy üveg bort. Majd odajön a cigány és kérdi: Mi a legkedvesebb nótája a halottlátónak? Láttuk ám tegnap a tévében… (Folytatása: 2014. november 17-én 15.00-kor az ELTE Folklór Tanszékén.)
