25 éves lett az egyesület, melyet egyébként már 1982-ben útjára indítottunk nyári táborokkal. (DUE Médiahálózat.) Tegnap a Károlyi étteremben 100-an jöttünk össze, bemutatkoztak egymásnak a „DUE-generációk”, hoztak régi újságokat, fényképeket, filmeket. Meglepetéssel tapasztaltam, hogy hány embernek tett jót az idő: 15-20 év után jobban néz ki, mint tizenévesen. A közönséget Tomszer Lelle, a DUE alapító elnökének lánya köszöntötte. Kisscé mesélte, hogy első táborainkban megjelentek bácsik, nem tudták, hogy kik azok, most pedig már mi vagyunk a bácsik. Szilágyi Árpád életének legfontosabb fordulata lett a 16 éves korában beadott rádiós pályázat; csoportvezetőként úgy tanított, hogy közben még tanult. Kruzslicz Dávid a dadogós sráccal készült interjút elevenítette fel: a műsor végén nem volt taps, mindenki megrendülve hallgatott. Herczeg Zsolték Gyalázat címmel antiújságot készítettek, 300 hibával – azt mondta, nehezebb volt, mint jó újságot írni. Majd hozzátette: a DUE egy olyan hely, ahol az embert a hibáival együtt szeretik. Beke Dani arra a hőstettére emlékezett, amikor azt mondta egy lánynak: Megcsókolnálak, de nem tudom, hogyan kell. Mavrák Kata értékelte, hogy a DUE-ban már akkor szerették, amikor ő még önmagát nem. Majd valaki így összegzett: a DUE-t nem a kedvenc pillanatokkal kell mérni, hanem teljességében. (Az ünnepre megjelent ABCDUE kis könyvecském.) Vajon ott leszek az 50. évfordulón? Lelle, aki a képen van, biztos ott lesz.
Itt hozzászólhat!
