Előadónak hívtak egy távoli, határon túli városkába. A másik előadó autóval vitt. Őt kérték fel elsőnek. Amikor már másfél órája beszélt, kezdett fölmenni bennem a pumpa. Végül két óra után (rendkívül unalmas) előadását a meghívó azzal szakította félbe, hogy talán még Balázs tanár urat is hallgassuk meg. Húsz percet beszéltem. A vendéglátó azt mondta, hogy még hallgattak volna. Sajnos a másik előadóval kellett hazáig utaznom. – Egy egyházi intézménybe is hívtak, filmvitára. Előttem egy pszichológus beszélt. Már túl voltunk minden időn. A végén kaptam tíz percet. Igaz, itt elnézést kértek. – Sok konferenciát szervezek. Megdöbbentő, hogy a magyar értelmiség, java része tudós, tanár, akinek az előadás a szakmája, mennyire nem tudja kezelni az időt. – Az egyik általam szervezett konferencián 15 perc helyett már 30 perce beszélt az egyik előadó. Többször intettem neki, hogy az ideje lejárt. Nem vette figyelembe. A 30. percnél azt mondta, hogy még el kell mondania valamit. Ekkor felálltam, mellé mentem a színpadra, és azt mondtam, hogy őmiatta egy előadás el fog maradni. Nem zavarta, még öt percet beszélt. Az utolsó előadás, az enyém, elmaradt.

Itt hozzászólhat!

Megosztás