Régen az egyetemi vizsgákra a titkárságon egy füzetben vagy a tanárok ajtajára kitett papírlapon lehetett jelentkezni. Ma elektronikusan, a Neptun-rendszerben. Én rendszerint az órán háromszor mondom el a tudnivalókat: írásbeli/szóbeli, beadandó, kérdések, tételek, javítási lehetőség. Azért háromszor, mert nem minden órán van ott minden hallgató. De nem elég háromszor. – Szemináriumra persze járni kell, hiányzás csak legföljebb háromszor. Egy hallgató ötször hiányzott, jelzi, hogy ő itt volt, csak mindig késett. Próbálok azzal érvelni, hogy vannak helyzetek, amikor nem lehet késni. Válasz: Nem tudok reggel fölkelni. – A tájékoztatás ellenére van, aki beadandó nélkül érkezik, van, aki a vizsga megkezdése után. Ha a tételeket kiosztottam, már nem engedhetem meg, hogy leüljön, hiszen a többiek dolgoznak. De miért? Kérdezik. – Nagy retorika előadásomon fel szoktam kínálni a lehetőséget: aki bemutatja teljes éves jegyzetét, annak meg tudok ajánlani egy 4-est vagy 5-öst, de nem indoklom. Múlt szerdán a lépcsőig állt a sor, sokan éltek a lehetőséggel. Nem mindenkinek ajánlottam meg jegyet. De miért? Kérdezik. Elmondtam: nem indokolom. De miért nem? – Szemináriumi dolgozataikat hallgatóink egyre kevésbé akarják kinyomtatni, inkább ímélen küldik. Ezt megengedem. Csak azzal nem számolok, hogy jön egy fantázianévről (kiscica, cuncimókus, drakulady) egy dolgozat, s fogalmam sincs, mely órámhoz kapcsolódik és kié. Szemináriumi dolgozat kapcsán rendszerint egyetlen kérdést tesznek fel: hány oldal. Hogy miről szóljon, az nem érdekes. Bibliográfia, hivatkozás, no meg egyéni gondolat ma már fehér holló. Amikor ezt órán elmondom, az egyik hallgató visszavág: Nem lehet mindenki olyan, mint maga. (Úgy tettem, mintha nem hallanám.) – Természetesen a különféle fórumokon névtelenül elég szépen folyik a tanárok mocskolása. – Másodszor fordul elő, hogy valakinek rossz jegyet adok, és az irodám előtt a földre veti magát és hisztériában tör ki. Kétszer fordult elő, hogy rámcsapták az irodám ajtaját. Kétszer, hogy valaki az irodám előtt széttépte/földhöz vágta a jegyzeteit. – Tegnap panaszkodott egy doktornő, hogy majdnem megverte egy beteg, mert nem találta jogosnak, hogy levegyék a szemölcsét. – Természetesen vannak kiemelkedően jó tanítványaim is. Értük lenne az egyetem.
Egyetemi helyzetjelentéseim a Magyar Nemzetben/honlapomon összesítve itt: http://www.balazsgeza.hu/?p=4636
Itt hozzászólhat!
