A Széchenyi fürdő oldalában lakott. Hálózsákján madárürülék, mert fölötte meg a madarak laktak. Vörös, de mindig barátságos-mosolygós fejjel köszönt: Helló! Annyira kedves volt, hogy egy idő után már én is köszöntem neki. Mindig vidám volt. Néha a fürdő előtti padon ücsörgött. Soha nem kért pénzt. Érthetetlen volt számomra, hogy télen-nyáron ott lakik. – Két napja jártam arra. Üres volt a helye. Csak a madárürülék maradt.

Itt hozzászólhat!

Megosztás