Itt a tavasz… és én is visszatérem. Részt vettem egy közép-amerikai prekolumbián expedíción: El Salvador, Honduras, Guatemala, Belize és Costa Rica. Meglátogattam 20 maja várost (egy vulkán által eltemetett maja települést, El Salvador), további két, rejtélyes prekolumbián kőkultúrát (Costa Rica); volt sok izgalmas pillanat: hajnali gépfegyverropogás San Salvadorban (éppen akkor volt ott az ENSZ főtitkára, állig felfegyverzett katonák mindenhol), teknősöket engedtünk szabadon a Csendes-óceánba (teknősmentő program), beülhettem egy színes iskolabusz vezetőfülkéjébe, majdnem felborult csónakunk a viharos Atitlán-tavon (halálfélelem), túléltem Emilió vezetési stílusát (szerintem nem tud vezetni, de a Costa Rica-i rendőrök szerint se, én meg otthonhagytam a jogsimat), találkoztam egy „business-sámánnal” (pénzért bármi sámánságot csinál), fotóztam pálmaolaj-szüretelőket, szkájpon professzori versenyvizsgát tettem (sikerült, de azért megkérdezték, hogy milyen papagájok voltak a háttérben – arapapagájok…), találkoztam sok ezer emberrel, segítőkészekkel, barátságosakkal; egy belizi hölgy megkérdezte, hogy milyen nyelvben beszélünk, mert olyan „szexi”; úsztam a Karibi-tengerben (Belize és Costa Rica) és a Csendes-óceánban (El Salvador, Costa Rica); megdöbbentem, hogy kicsi lett a Föld, holott nekem Magyarország minden; láttam Kolumbusz szobrot a San Salvador-i székesegyház előtt (éppen akkor olvastam Carpantier Kolumbusz-regényét), Guatemala City egyetemén egészen közel kerültem az egyik maja kódex másolatához; Costa Ricában közelebbről is megismerhettem az egyetemet; a hosszú úton vagy tíz könyvet elfogyasztottam; engem 4 kilóval fogyasztott az út és a babosrizs; ha jól számolom repültem, buszoztam, autóztam és gyalogoltam 25 ezer km-t. Egyébként a 10 éve meglátogatott guatemalai piramisok miatt mentem vissza: megilletődve néztem ismét a naplementét Yaxsá piramisának tetejéről, elcsendesedtünk ezen az ihletett pillanaton; szótlanul ücsörögtem Tikal piramisainak tetején, amikor elmentek a turisták és előjöttek az ormányos medvék, barangoltunk a trópusi őserdőben (most már volt szúnyogirtónk, nem úgy mint 10 éve), sajnos a nemrég fölfedezett El Miradorhoz nem jutottam el, ötnapos túra lett volna… – Belenéztem a most indult Éden Hotel valóságshow-ba, mely Costa Ricának éppen azon a részén játszódik, ahol én is jártam. Két percig tudtam nézni. Ők pedig engem egyetlen percig se tudnának.
Két fényképalbum itt:
https://www.facebook.com/geza.balazs.752
Ízelítő:
