Ne felejts!

Írtam itt a minap egy (SZCS meglátása szerint) bulgakovi trolitörténetet, a Nefelejts utca környékéről, figyelmeztettek, hogy Nefelejcs. Persze az, de hát nekem miért ne lehetne Nefelejts, felszólító módban és nem virágnévben, hiszen mostanában gyakran arra járok és nekem ezt kiáltja az utcanév. – Állok a Nefelejcs utcai trolimegállóban, egy emléktábla riaszt meg: Itt született Békés Pál író. Békés Pali, akivel ifjú egyetemistaként egy szobába osztottak be – mint B betűseket – a szegedi OTDK-n. Én elsős lehettem, ő nagystílű ötödéves, lehengerlő szövege volt. Többet nem találkoztam vele, de követtem pályáját, például a Lakótelepi mítoszokat és a Félőlényt. S néhány éve hallottam, hogy elment. Merengek a megállóban – nefelejts -, s a szemközt lévő házon is emléktábla, Bella István élt itt. „Emberi délkörön” ez a kötetem van meg tőle. Özvegyével egy irodalmi társaságban ismerkedtem meg, és azóta többször is találkoztunk a Széchenyiben… Zaklatottan mesélte, hogy hivatalos helyekről (a legjobb szándékkal) érkezik meghívó Pistának… Aki már több éve elment. Szembenéz egymással két emléktába. Ne felejts… De a felejtés már elindult. Ha körülnézek, csak a felejtést tapasztalom és nemcsak a Nefelejcs utcában, ahol mostanában meg-meg fordulok…