Régen volt, amikor egy néprajzkutató meghívott a lakására. Valamit mutatni akart. Már nem emlékszem, hogy mit, de arra igen, hogy a lakás, sőt a szobája kétfelé volt osztva könyvespolcokkal, bútorokkal. Válófélben volt, így éltek, egy lakásban kétfelé nézve. Az asszonynak köszöntem, de nem köszönt vissza. Az utált férj ismerőse nem az ő ismerőse. – Egyszer, lakásnézőben, Rákoskeresztúron újra ilyen helyzetbe kerültem. A férj mutatta meg a lakást, az asszony szinte gyilkos tekintettel követett bennünket. A férj kimondta: gyorsan szeretném eladni, válunk. Nem tetszett a lakás. A férj egy héttel később szinte könyörögve hívott, gondoljam meg. A házra nem, csak a sistergő gyűlöletre emlékszem. – A minap baráti társaságban került ez szóba. Valaki ezt mondta: ahogy itt körülnézek, itt már mindenkinek van ilyen tapasztalata.
Itt hozzászólhat!
máj
5
