Pofon?

Kárörvendve, sőt elégtétellel írják egyesek, hogy miniszterelnökünk pofont kapott az EU Bizottságának elnökétől. Aki látta a videót, láthatta, nem pofon volt az. A jelekből olvasni kell tudni, ezt tanítja a szemiotika. A dolgokat megnevezni kell tudni, ezt meg a nyelvészet. Persze Juncker gesztusát nehéz pontosan megfogalmazni. Leginkább paskolásnak nevezném. Ennek szinonimája: veregetés. A verés és a veregetés nem ugyanaz. A francia televízió egyik showműsora összeállítást készített Junckers gesztusaiból. Bőven kapott paskolást más is, az osztrák kancellárt fejbecsapja egy összetekert papírköteggel, mókásan tiszteleg, szinte mindenkit meglapogat, megigazítja a másik nyakkendőjét, sőt összeilleszti az övével, puszilkodik férfiakkal, nőkkel, a fotóhoz ráncigálja, taszigálja, lökdösi a delikvenst. (Európa miniszterelnökeit.) A francia showműsor közönsége fetreng a röhögéstől. Hiszen ez az egész cirkusz. Bohóctréfa. Junckernek persze lehet, hogy elgurult a gyógyszere, de sokkal inkább egy bohókás, komolytalan figura. S ha már paskolgatásról van szó, nevezhetnénk jóllakott napközisnek. Életének nagyobbik része Nyugat-Európa felvirágzásának korszakára esett, a csúcson van, utána az özönvíz. Mi egy kicsit komorabban látjuk Európa jövőjét, de nekünk vannak tapasztalataink. Ő tréfából lediktátoroz egy politikust, aki egyébként kellő humorral nagyhercegnek nevezi. – Ha valódi pofont irányozna elő, akkor nem maradna el a válasz, s valószínűleg utána hosszú kórházi ápolásra szorulna. Ahogy Kőbányán mondják: a bal öklöm kórház, a másik temető. Ki tudja, melyik lenne jobb Európának?