Még nem volt kolostor-turizmus, amikor már vágytam olykor elvonulni egy kolostorba. Pannonhalmán többször megfordultam, részt vettem zsolozsmán, aludtam is az apátságban. Majdnem oda jártam gimnáziumba, apám elvitt a felvételire, de nem vettek fel. – A szombathelyi Martineumban többször megszálltam. Példásan helyreállított kolostor, fenn a város felett, a kálvárián kell felkapaszkodni hozzá. A Szent Márton zarándokút része. – A héten ismét jártam ott. Előadásom volt Rábatamásiban, az általános iskolában, ahol az igazgató a Mécs László társaság motorja, szóba került a papköltő, s eszembe jutott apám, aki kedvelte a költőt. Régen jártam ilyen kedves és rendezett falusi iskolában. Mivel másnap Tatabányán volt előadásom, úgy döntöttem, nem megyek haza, hanem megalszom a Martineumban. Amíg a környéken sétáltam, megtaláltam azt a motelt, ahol középiskolás korunkban szálltunk meg. Máig emlékszem arra a kamaszos, kicsit őrült éjszakára. – A másnap már valóban Tatabányán talált, ahol nem tudtam ellenállni Szilvási Csaba invitálásának: megkóstoltam a velőrózsát, majd következett az előadás a kereskedelmiben. – Apám nagyszülei valahonnan e tájról (Dunaalmásról?) kerültek Pozsonyba. Apám többször mondta, ha nem ismerkedik meg anyámmal (későn, 36 évesen nősült), akkor elvonult volna egy kolostorba. Talán ezért szeretem a kolostorok világát?
A rábatamási iskolások
Itt hozzászólhat!
