Séta közben látjuk: egy tacskó a frissen locsolt járda közepén ácsorog. Na, ez jól meg fog ugatni bennünket. Ellépek mellette, nem ugat, csak tétlenkedik. Akkor veszem észre a kerítés mögött a földön fekvő idős embert. Arca eltorzult: Segítsenek. Odaugrunk, a kaput óvatosan nyitjuk, mert mögötte fekszik, éppen a tócsában, a víz még folyik a slagból. Elestem, nem tudok felállni. Mondja. Fölsegítjük. És rá tud állni a lábára? Igen, csak felállni nem tudok. Lehajoltam a postaládához, de elestem. Fölvesszük az elázott levelet, kicsit bizonytalanok vagyunk, hogy nem kellene-e még segíteni. Az utcára kizáródott tacskó is bejön, kicsit ő is megijedhetett, nem ugat az idegenekre. Ő így segített.

Itt hozzászólhat!

Megosztás