Fiú-lány labdajáték az egri strandon. Géza, gyere, szállj be! Beszállok, élvezem. A lányok látványosan a fiúkra tapadnak, hogy kicsavarják kezükből a labdát. Egyszer csak nálam a labda. Hol a labda? kérdezi valaki. A Bácsinál! mondja egy lány. – A média jövőjéről terveztünk előadást, de a vezetőség azt mondja, inkább valami humorosat tartsak. Akkor a néphumort veszem elő. Élvezik. Szóba kerül egy karikatúra kapcsán: „Egy MUK-ot sem akarok hallani”. Mi a MUK? Mi volt 1956-ban, mi volt 2006-ban. Utóbbi kapcsán élő tanúk a táborban. Nem tudnak semmit. Elmesélem az öszödi beszédet és a kiskörúton beindított tankot. Az előadás után hárman odajönnek: megdöbbentek, hogy senki nem tud semmit 2006-ról… – Kérdezik, én mit csináltam? Éppen elestem kerékpárral az Amerikai úton, a baleseti sebészeten erősen érdeklődtek, hogy nem a Szabadság téren történt-e az eset. A gipszelés maga volt a középkor. Ahogy begipszelt lábbal bicegek haza, a sarki fodrász együttérzéssel megszólít: Maga is a Kossuth térről? Majdnem nemzeti hős lettem. – A strandon csapatokba szerveződnek a táborozók, egy fiú törülközővel a kezében egyedül ácsorog a holmija fölött. Te miért nem mész fürdeni? Nem merem itthagyni a holmimat. Megbeszéljük, hogy vigyázunk rá, felszabadultan megy úszni. Később elbeszélgetek vele. Édesapám nyugdíjas, mondja. Akkor te biztos kései gyerek vagy. Furcsán néz rám. Édesapám 41 éves. Határőr volt, tíz éve választhatott, hogy rendőr lesz vagy nyugdíjba megy, ő az utóbbit választotta. – Este majdnem kitör a vihar. Egy kislány odamegy technikai vezetőnkhöz: Kérhetek egy villáminterjút a viharról? – A táborozók (nem nyelvészi hatásra) megfigyelték a 100 helyről jött társaik nyelvi változatait: például a tócsni-lepcsánka változatokat, a VBK (vörösboros kóla) TBC táji változatát (termelői bor colával, köszönet érte Czikkely Marcinak), nagyot derültek a tesznye (nagyon ronda) szón, és még tévéműsorba is bekerült: Csótány cefedlizett a padlón. – Újabb interjú: Azt szeretném megkérdezni tőled, hogy Önnek mi a hobbija? – Most éppen csopifogi van, én meg summáját írom Eger médiatáborának… – Versenyben fedezik föl Egert a csoportok, várandós kolléganőnk helyett én viszem kis csapatát. Megtaláljuk a Tinódi-szobrot, ahol a feladat: odaillő dalt kell énekelni és rögzíteni. A szobornál az egri kulturális napok kapcsán „pengetőzik”, „lantol” egy régizenész. „Gyermekeim” rögtön megszólítják, játssza el nekünk a Summáját írom… dalt, mi meg majd énekeljük. Arra nekem készülnöm kellene, mondja a zenész, és penget tovább magában… – Előadás után odajön egy lány: Beszélnél nekem a nyelvészetről? Meg egy fiú: Te az egyetemen is ilyen érdekes előadásokat tartasz? – Holnap véget ér a 35. tábor. Elhangzik majd, hogy nekünk az év tábortól táborig tart.
Fotó: Szayly Bálint/Új Nemzedék Médiatábor a DUE koncepciója alapján, 2015. július 10-19.
Itt hozzászólhat!
