Mesterember

A nyár a mesteremberek időszaka. Találkoztam egy mesteremberrel. Főállásban egy étterem karbantartója. Alapvetően: villanyszerelő. De bármit megcsinál, ha folyik a csap, meglazul egy csavar, eltörik egy csempe, gyorsan föl kell tenni egy szekrény, le kell festeni valamit. Tudását menetközben szerezte. Mindenhez ért. Korábban azt mondták: ezermester. Az étterem dolgozói őt hívják a saját lakásukba is, ha a villannyal, vízzel, csempével, lambériával stb. baj van. Mindent megold. De nem ez a csoda: hanem az, hogy ésszel és élvezettel dolgozik. A problémát felméri, okát kikutatja, többféle megoldást javasol. Rajonganak érte, kézről-kézre adják. A munkatársaknak nagyon olcsón dolgozik, néha rá kell még erőltetni egy kis pénzt, mert azt mondja: Nem fogadhatom el, mert az én hibám, hogy meglazult a csempe… – Két gyermeke van, egy rossz kocsija (valószínűleg pénze sincs jobbra, de a gyakori szállítás miatt nem is tenne jót egy jobb autó). – Sok szerelőt láttam már, de ilyen mesterembert keveset. Magam is szívesen elbarkácsolgatok (volt, hogy egész garázst építettem), de mára elmaradtam, mert nem gyakoroltam. Irigylem kicsit, mert élvezi a munkáját, a sikerét, és láthatóan a maga ura. Féltem is, ezért – bár lenne megcsinálnivaló ez-az – mégsem kérem meg rá. Nem értem, hogy miért nem vonzó ez a munka. Több helyen is bármikor fölvennének ilyen ezermester-karbantartót…