Kocsis István így jellemzi: szakrális fejedelem, de trónus nélkül. Püski Sándorról van szó, a kiválasztottról, mert hogy a véletlen emelte ki a békési zsellérsorból, de ő „nem menekült”, hanem élete végéig hű maradt azokhoz, akik segítették, és azokhoz, akiktől származott, s azokhoz is, akikben hitt. Így lett a legnagyobb 20. századi társadalmi, irodalmi mozgalom, a népi irodalom mindenese, motorja, fejedelme. A legelesettebbekltől a legmagasabbra jutottakig mindenkivel kapcsolatban volt, amikor tehette, mindenkit támogatott, amikor őt kellett volna, senki nem segített. Több szerzője, akinek munkát, megélhetést adott, később miniszter lett, de nem viszonozták a segítségét. Nem törte meg, dolgozott tovább. Vannak, akik a mozgalmakat egyéni célokra használják, vannak, akik messzebb látnak. Létrehozott előbb egy kulturális kisvállalkozást, melyből kinőtt egy nagy könyvbizományosi hálózat. Exkluzív szerződéseket kötött, életműkiadást indított el, a kiadóktól felvásárolta saját szerzőinek korábbi műveit. A Püski Sándor emlékkönyvben (2013) az ismerősök-barátok szólalnak meg. Az életművét bemutató sorozat első kötetében pedig a dokumentumok: Püski István–Gulay István összeállításában és jegyzeteivel: Ismertem az írók körüli mágneses teret. Püski Sándor élete hagyatékának tükrében I. 1929–1945. (2015). Mindkét könyvben a gondosan megőrzött dokumentumok, kötelezettségvállalások, jutalékok, buzdítások, szervezések, egy-egy fenyegetés, könyörgés is, ahogy az már íróéknál előfordul. A legszomorúbb azt látni, hogy amikor megy a szekér, akkor bőven vannak barátok, amikor elakad, nem szaladnak segíteni. – Gulay Pista személyesen hozta el a könyvet, s lesz még folytatás is, az 1945 utáni évek. Voltaképpen neki köszönhetem azt, ahol vagyok, végzésemkor az Utazási Magazinnál lett volna állás, de lebeszélt róla. De ez más történet. – Püski Sándort és feleségét a 90-es években ismertem meg, amikor hollandiai vendégemet kellett elkalauzolni a Krisztina körúti könyvesboltba. Ő is személyesen akarta látni a legendát. Máig bennem él Püskiék fogadtatása, az otthonosság, a kedvesség, ez volt a titkuk. Említettem: kiválasztott volt, gyermekként kiesett a Békéscsaba-Vésztő közötti kisvonatból, de túlélte. Túlélt mindent csaknem 100 éven át. Én mosolygósnak és bizakodónak láttam.  „Kicsiny életet nem érdemes élni” idézi Hamvast Halmy Miklós. – Ma is így van: vannak, akik önkéntesen, árnyékban dolgoznak,  mások a hatalmi hiátusokat lesik, helyezkednek. – A szárszói konferenciáról sokáig hallgattak, nekünk az egyetemen B. Gelencsér Katalin nyitogatta a szemünket.  Mind a Püski Sándor emlékére szervezett konferenciára, mind pedig a „valódi” szárszói emlékkonferenciára elfogadtam a meghívást Püski Istvántól.

Itt hozzászólhat!

Megosztás