Tiszabecs, Dióliget kemping. Az első és egyben utolsó csöndes éjjel. A kempingekben már megvalósult a mindennapos énekóra. – Becs-Cseke: az első kilométeren borul egy hajó, el is süllyed. – A Túr-bukónál ismét nincs víz, a románok elzárták, szomorkodik a büfés. – Csekén sok felújított falusi vendégház kínálja magát, mind üres. Erre lehet állami támogatást szerezni. De ki megy Csekére üdülni? – A csónakfás temetőben a gondnok arról beszél, hogy neki öreg nénikék jutnak eszébe a fejfák láttán. A temetőre 27 M-t kaptak. A Tisza-parti kemping nagyon egyszerű, éjjel szól a dajdaj, megtanuljuk (sajátos hanglejtésben): „csípőjének a ringását”, előbb bezáródik a budiba egy kislány, majd kiesik egy budiajtó. – Ne kössenek ki a túloldalon, bajuk lehet belőle, az már Ukrajna – kiáltjuk az egyik kenus családnak. Nem köszönik meg. – Tivadarban szomorú hír fogad: Katica néni férje, Katica bácsi meghalt. Alighanem én készítettem róla az utolsó fotót tavaly ilyenkor. A kempingben kétoldalról kapjuk az énekórát: jobbról egy gyermektáborban klimpíroznak, amikor 10 órakor abbahagyják, a sarki vendéglőben indul a karaoke (a vendéglőt hamarosan lebontják az új tivadari híd építkezése miatt, igaz a kempinget is). Alvás füldugóval. – Evezés után elsétálunk Nagyarba, ahol komoly falufejlesztés folyik. A Petőfi-fa környékén emlékpark, valahol itt futott egykor a kis Túr a Tiszába, a falut „kincses szigetnek”, Tündérkertnek nevezik, Luby-kastélya felújítva, rozáriummal. Mellette 252 M Ft-os támogatással pálmaház épül. Tőle 500 méterre szarvasmarhatelep kapott 5 M Ft-ot… – Este a kocsmáros meséli: a faluban nincs munkalehetőség, de 500 Ft-os órabérért senki nem jön el dolgozni. – Gergelyiugornya előtt, ahol a Szamos a  Tiszába ömlik, tömény dögszag. 100 méterre a legnépszerűbb tiszai strand, tömve. Bár naponta többször is, de itt most nem úszunk. A gáton túli kemping csöndesnek ígérkezik, ám a szomszéd magánkempingből egész éjjel harsány röhögés hallatszik. Füldugó.  – Tiszamogyoróson Éva néni tartja a rendet kempingjében, de éjjel, bár elvileg csak mi vagyunk, elszabadul a pokol, hajnali kettőkor üvöltözés (énekóra) a zuhanyzóban. Füldugó. – Tuzséron ismét sztereóban szól a muzsika: jobbról sima diszkó, minden dalt angolul, magyarul kórusban énekelnek. Balról rosszabb, mert a gumiipari vállalat üdülőjében Yamaha-csárdás szól, borzalmas dalok, a Bugyi-fivérek is elmenekülnének, mi is. Füldugó. Egyik túrázónk háromszor szól, hogy csöndesebben vigadjanak, negyedszerre kihívja a rendőrséget. Fél egykor a borzalmas énekóra félbeszakad. Ki mondaná, hogy nem vagyunk „Kodály népe”, „éneklő nemzet”? -Szombaton délben 155 km-t evezve érkezünk Dombrádra. Van velünk egy fizikus, kiszámolta, 150 ezer evezőcsapás fejenként… – Izmaim alig férnek a pólóba, este már az IC-n ülök, kókadozom, mögöttem egy férfi telefonál Debrecentől egész Budapestig. Először arra gondolok, hogy füldugó, de nem, kikerekedik egy nagyon jellemző és szomorú történet, szociodráma a szabolcsi festőbrigád balatoni munkavállalásáról. Amikor Zuglóban le kell szállnom, már ott tart a sztori, hogy a Nyugatiban minden álomnak és a valóságnak is vége, se pénz, se továbbutazás, se munka, se jövő… Majd megírom. – 15 év alatt nem fejlődött a Tisza-túra infrastruktúrája, nincs egyetlen kikötő, csónaktároló, sólya (lejtős pálya a vízig), elfogadhatatlanok a parti kempingek, vannak viszont pályázati pénzből épült üres vendégházak, díszterek, rozárium és pálmaház az  elnéptelenedő faluban, s mindenhol csak a buli, a mindennapos borzalmas „énekóra”. (15. Tisza-túrám, 14. a Gentlemen Toursszal.) A képeken idei indiánkenunk, útitársaim a Kölcsey-sír felé, valamint a Petőfi-emlékparkban, valamint a bölcs, öreg Tisza.

136043082133

Itt hozzászólhat!

Megosztás