Az átélt helyzetek jelentései – a világban. Múlttagadás vagy tiltakozó átírás: graffiti, olyan, mint az átírt, korszerűsített dráma. – A magaslati, a fent-lét jelentése (Akropolisz; piramistemplom). Mezítláb bejárt buddhista szentély. A feljutás dramaturgiája. – Multitasking egykor: Megkérdezik a bölcset, hogy a szent iratok tanulmányozása közben szabad-e enni. A válasz: Nem, ez illetlen. De ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy evés közben szabad-e szent iratokat olvasni, akkor a válasz: Igen, mert nemes dolgokkal való foglalkozás minden helyzetben tiszteletreméltó. – Mexikóváros: A halált ki kell nevetni, Contra vim mortis non est medicamen in hortis (A halál hatalma ellen nincs orvosság a kertekben). – Sűrítéskultusz. Mértékkel alkalmzott ismétlés. Halmozás. A közlésformáknak lényeges eleme az örömet okozó, szépséget hordozó szándék. A burmai írás csupa körökből áll. Egy jel fölött még egy cikornyás jel. A burmai nyelvész szerint nincs jelentése. Akkor hagyjuk el. Nem lehet. Miért? Mert az úgy szép, tehát kell… – „Ha az emberek bizonyos szituációkat valóságként definiálnak, akkor ezek, következményeiket tekintve, valóságosak is lesznek” (W. I. Thoma) – Fatikus rítus: A keleti bazárban, arab szukban mindennel lehet kezdeni a társalgást, csak az árral nem. – Dél-Amerikában a súlyos balesetet szenvedett autók roncsait ott hagyják az utak mentén. Melléjük táblát helyeznek dátummal és a halottak számával. – Vesd össze: a minaretekből naponta ötször felhangzó Allah akkbar… felhívásának hatását a mi harangszónk megszólalásával. Az utóbbinak már nincs rituális tartalma. – A megközelítés fizikai és szellemi értelemben: jelhordozó (címzés Amerikában, Közép-Amerikában, és nálunk). – Akadályba ütközik, aki akar valamit, valahova tart… Bertrand Russell: a világot csak úgy lehet megszámolni, illetve rendszerbe foglalni, hogy az egyik dolog következik a másik után. – Ősi emberi megnyilatkozás a tárgyakhoz valamilyen tárgyon túli tartalmat kapcsolni. – A „kitaposott utak” beépülnek egy-egy vidék lakóinak tudatába. A betonozott úton nincs nyoma a személynek. – Mindenfajta közlés azzal a veszéllyel jár, hogy az értelmezés és a kifejezés szándéka között kisebb-nagyobb űr keletkezik… (Gergely István: A helyek világa – a világ helyei, Magvető, 1983. 224 oldal). Ezt is olvasom, amikor rendszerbe foglalom a tájszemiotikát.

Itt hozzászólhat!

Megosztás