Bársony nesz

„Az éjjel hazafelé mentem, / éreztem, bársony nesz inog”: a torockói országút kellős közepén, a záróvonalon: egy tigriscsíkos kiscica üldögélt. Fölemeltem, megsimogattam, s az út mellé tettem, nehogy elgázolja egy kamion. Elindultam a szállásom felé, vissza-visszanéztem, ő is visszanézett rám,  „a szellőzködő, lágy melegben / tapsikolnak a jázminok”.