Szomorúan olvasom az irodalmi hetilapban: minden rossz, ami menekültügyben történik; a politika „gyalázatos embertelensége”, a menekültkérdés kriminalizálása stb., s egyetemi kollégám cikkéből megtudjuk, hogy ez a válság belső válság: „egyikünk se olvasta a Koránt, de lenézzük őket. Híresen liberális, okos, katolikus emberek éve óta suttogják, írják eszelősen, hogy az iszlám nem való nekünk, európaiaknak”, „egyszerűen önzők vagyunk, és kényelmünket féltjük”, „Mi nem a Bildung békéjét kérjük és ajánljuk, a közös tanulási folyamatot, hanem azt, hogy ők is legyenek olyanok mint mi. Azaz hitetlen, gondolatukat vesztett, narcisztikus egománok. Vásároljanak, fogyasszanak, zabáljanak, igyanak ők is.”, „Mert nem a menekültek… okozzák a válságot”, „A válság mi magunk vagyunk”, „Mi annyit tudunk a kulturális különbségek által feltáruló élményekről, mint két parfüm közti eltérésről”, „Ha a felvilágosodás fiai lennénk, akkor tanuljunk végre…, a nagy európai kivételesség a megértés és a megtérés együttes élményének hagyománya. A ragaszkodás a hitünkhöz, és a képességünk, hogy megértsünk idegen világokat.” – Egyetértek azzal, hogy a válság mi magunk vagyunk. De: én olvastam a Koránt. Olvastam Germanus Gyulát. 12 iszlám országban jártam, csaknem az összesben. A megértés élményével. Írtam és beszéltem róla. A megértésért. Mindazonáltal nem gondolom, hogy egy elhibázott politika, demagóg európai politikusok buta kijelentései által ösztönzött, interneten szervezett, tömegeket vakságba vezető népvándorlás bármit megold. A kulturális különbségek nagyfokú ütközése (kulturális sokk) várható – mindkét oldalról. Amire a szerző utal, hogy „tanuljunk végre”, nagyon hosszú folyamat, és ebben a pillanatban: naiv. A folyamat: több évszázad. Ebben mindannyiunknak van felelőssége, de nagyobb azoknak, akik a kultúra és oktatás legyengítésében és piacosításában, az ellenségkép folyamatos fenntartásában szorgoskodtak. Most átszakadt a gát, gyors döntések kellenek. Konrád György pontosan fogalmaz: „A bevándorlók egyre erősebb csalódása Európában csak negatív következményekkel kecsegtet”, a miniszterelnök politikai ellenfele, „de ez nem jelenti azt, hogy időnként ne lehetne igaza. A schengeni határt jobban kellene védeni ezzel az új cunamival szemben.” – Nincs mese, össze kell fogni, éppen a megtévesztett, és hamarosan nagyot csalódó bevándorlók érdekében is, és azután következhet a megértés, a megtérés. Az egyetértést nekünk már régen el kellett volna kezdenünk, ehhez empátia és türelem kell. A megértés és megtérés pedig csak közös lehet…
Egy iszfaháni mecsetben tanulmányozom a Koránt
Itt hozzászólhat!