Sárga rózsa

„Ungorkodik” a „sárga rózsáért” két magyar: csikósbojtár és gulyásbojtár. A „sárga rózsa” befogadott lány, tetszik neki mind a kettő; „miféle szellet azt a sárga képű hajadont közéjük nem dobta” (75); „akármilyen nagy az a hortobágyi puszta, mégsem elég nagy arra, hogy mi ketten elférjünk benne” (95). Egymásnak feszül a két gyermekkori barát, a két magyar, a csikósbojtár és a gulyásbojtár. A csikósbojtár: pej paripán, lobogós ingujj, odavágni ólmos bottal (61), itt nincsen se taligás, se árvatőzeg, se őriző komondor, a szilaj mén nem tűri a kutyafajt maga körül, akár kuvasz, akár farkas: agyonrúgja (69), a csikós számára a számadó felesége főz benn a városban egész hétre valót (76). A gulyásbojtár: ingujja össze van kötve, a lobogós ujj a szarvas állatok közt akadékos (5), hozzá van szokva az okos, óvatos politikához, a szarvasmarhánál hozzá van szokva az okos, óvatos politikához, a szarvasmarhánál… ennek nem kell a szarvánál kereskedni (61), a gulyánál karám, vasaló, szélfogó és csordakút (69), döghúsból elrakott tokány…, amit a gulyás emleget (76). Ki is győzhetne a lány miatt támadt harcban, mint a gulyásbojtár, ám a „sárga rózsa” szava talány: „Ha ő ütött volna le tégedet, én rád borultam volna, s a testemmel védtelek volna meg, hogy ne verhessen. Akkor aztán megtudtad volna, hogy tégedet szerettelek igazán.” (96). Hogy soha ne legyen biztos tudás, nyugalom… – Szép mellékszál a Hortobágy néprajzi leírása, melybe belejátszik a líra: „Gyakran megszállja az ‘erkölcs’ a Hortobágyról elhozott párákat, hogy mikor a komp indul alattuk, egyszerre csak megrökönyödnek, kiugrálnak a vízbe, kiúsznak a partra, s visszafutnak a pusztára… Az emberben is megvan az a hazaszeretet…” (66) – Emlékszem, amikor Jókai Mór Sárga rózsáját (Móra, 1979. 96 o.) tanítottam a Váci úti szakközépiskolásoknak, nagyon tetszett nekik… Összetett érzés: a lány két fiúnak játszik a szívével, hogy egyedül ne maradjon, de igazából nem tud választani. Csikós- vagy gulyásmagyar? Kuruc vagy labanc? Népies vagy urbánus? Folytassuk?