Amikor hónapokkal  ezelőtt napjaink népvándorlása kapcsán Európa legtöbb politikusa még befogadásról, szolidaritásról, szeretetről (már-már a kereszténységről is) beszélt, megfogalmaztam: jártak ezek valaha iszlám országban, ismerik-e az iszlám kultúrát, életmódot, és ismerik saját országaik etnikai gettóit (párhuzamos társadalmait)? Most csak a politikusok felelősségét firtatom. Az átlag polgárét nem. Rászorulóknak vizet, ételt, segítséget adni kötelesség. Arab országokban még az ellenségnek is köteles az ember vizet adni – s csak utána mérkőzhet meg vele. (Ezt az alapvető emberi parancsot csak az EU repülőterein nem ismerik, ahol elveszik a vizünket, és nem adnak helyette újat.) – Mert hogy az iszlám országokban kőkemény a rokonság, a család segítésének kultúrája. A hazától távol pedig rokonnak számít mindenki, aki szír, arab stb. és/vagy muzulmán. Más az időhöz való viszony, a napirend, s általában az európai (sokszor idegesítő) tervezettséggel szemben jóval nagyobb a spontaneitás és érzelmi beállítódás. A menekültek-bevándorlók tömegeit a felelőtlen politikusok, a torzító internet- és médiainformációk becsapták. És még milliók vannak úton. Ez a becsapottság-érzés hamarosan jelentkezni fog. Kiszámították-e a becsapott emberek reakcióit? Nekem erről vannak elképzeléseim, sőt tapasztalataim. Félek, hogy 2015 EU-s vezetők szempontjából „könnyen vett” nyarának nagyon súlyos következményei lesznek. Részben az EU-ra, részben a becsapott tömegekre, emberekre nézve. Megkockáztatom: egyes politikusok kijelentései és cselekedetei megközelítik a háborús bűntett fogalmát, hiszen emberek millióit biztatták, akik elhagyták (több esetben biztonságos) lakóhelyüket, és elindultak az általuk nem is sejtett teljes bizonytalanságba, s nyilván szép számmal lesznek ennek a kalandnak áldozatai is. Nem mondom, hogy ezt rossz szándékkal tették a politikusok, sokkal inkább tudatlanságból. De ez nem mentség, legföljebb enyhítő körülmény.

Itt hozzászólhat!

Megosztás