A nagyváradi „csirkebusznál” (lásd lent) gyülekeznek az utasok. Egy aranyos szőkehajú kisfiú is érkezik fiatal anyukájával. – Jaj, de helyes kisfiú, hová utazol? Érdeklődik egy néni. Az anyuka felel: Áronka nem ért magyarul, Hollandiában él. Azután elindul a „csirkebusz” Budapestre. Áronka roppant neveletlen. Kiabál, ordít, játékait a földre hányja, anyja ideges, erre fölsír, majd ismét játékát a földre hányja. Anyuka persze magyarul: Áronka nem megmondtam, Áronka elveszem a játékot… Áronka magyarul ordít, hogy éppen mit akar. A buszvezető kissé ideges: Mikor fárad el ez a gyerek? A fiatal anyuka: Legközelebb majd füldugót hozok az utasoknak. A Népligetnél Áronkáékat a holland apuka várja. —
— A „csirkebusz” közép-amerikai fogalom, voltaképpen egyszerű busz. De én Laoszban is utaztam valódi csirkebusszal, mi felül, a csirkék alul, s a hegyek közti szerpentinen elaludt a lámpa, bekrepált az akkumulátor. Az amerikai turisták idegbajt kaptak, mobiltelefonjaikkal világítottak a vezető feje fölött, hogy ne jöjjön nekünk egy kamion, én csak kapaszkodtam és imádkoztam. Majd erőszakkal megállítottuk a buszt, hogy addig nem megyünk tovább, ameddig nem szerez akkumulátort. Éjfélre értünk Luang Prabangba…
Még itt is: http://www.balazsgeza.hu/?p=5218
Laosz: Vientiene és Luang Prabang között félúton, még világos van
