Számok, álmok

Számok, színek és a nyelv kapcsolatáról beszélek egyik előadásomon. Utána többen is elmesélik saját élményeiket. Nyílik egy óriási dosszié a lélek és nyelv rejtett titkaiból. – És. 59:56. 59 éve volt 56. Én meg 59-ben születtem, és most 56 leszek, éppen a forradalom napjaiban. – Éjjel gyermekkori családi házunkkal álmodtam. A kertben elbújok, a patak menti úton ugyanis Apám (25 éve nincs velünk) és Hedvig néni keresztanyám (5 éve nincs velünk) beszélgetnek, én meg nem akarom, hogy meglássanak. (Nagyon jóban voltak, igazi lelki társak.) A következő álomkép, hogy gyermekkori házunk fürdőszobájának ajtajában állok (fura, de tudom, hogy nem lakunk már ott, itt már felnőtt vagyok), fény szűrődik ki, be akarok kukucskálni, de kijön egy nő, mentegetőzni akarok, hogy miért vagyok ott, mondom: Nincs hangom. – Tudom, mondja a nő, Mehár Talár (!???) mondta. – Ki az? – A maga tanulója. Kb. ennyi. Fölébredek, fölírom az álomban hallott nevet, Mehár Talár, meg hogy tanítványom, hogy mi a csuda ez az egész, nem tudom…