Van valami titok a földrajz és a szellemiség között (Hamvas), hiszen vannak területek, ahol sűrűsödik a szellem, míg máshol csak pislákol. Egyházashetye: Berzsenyi-emlékház, itt született a magyar Horác, megdöbbentő, hogy milyen kimagasló szellemi környezet vette körül, mennyire európai tudott lenni. Már négy éve nincs iskola Hetyén, omladozik a kastély, „minden szomorú és kiholt”. – Nagy László emlékháza Iszkáz szélén, meglepődünk, hogy mekkora ház, s hogy a bolgárok az iránta való szeretetből egy bolgár szobát ragasztottak hozzá. Böngésszük a fotókat. A kertben óriási körtefa, alatta hullott körte. „Szóltam a közmunkásoknak, hogy szedjék fel és vigyék, de nem kell nekik”, mondja a múzeum őre. Mi felszedegetünk néhányat, mézes, finom. – Weöres Sándor és Károlyi Amy emlékháza Csöngén, itt is meglepődünk a ház nagyságán. A kiállítás friss, itt van a legtöbb fotó, WS a macskával, WS Kínában, Londonban, budai berácsozott háza, egyszerű kanapéja és táskaírógépe. WS mint Várkonyi Nándor (a másik szellemóriás) alkalmazottja. A ház előtt az őszi napsugárban sütkérezünk, WS-verseket deklamálunk. – Irodalmi emléktúrára ment a nyelvstratégiai kutatócsoport, Dénes Ágota csöglei tanárnő meghívására. A most felépült (Darányi-terv) kiscsőszi vendégházban szálltunk meg, ismerkedtünk Somlóországgal (M. Mester Katalin), valamint a VulkánSággal (tulajdonnévi neologizmus, Minya Károly). A kisebb falvak üresednek: sok ház lakatlan, előbb-utóbb összeomlik, az iskolák bezárnak, itt-ott felújítva egy-egy templom, támogatásból nyílik egy-egy vendégház, mindenhol erőlködnek a turizmussal, de erős, a helyben maradásra, a helyben boldogulásra ösztönző erőt nem tapasztalunk. A magyar vidék nemcsak keleten, de a Dunántúl kisebb falvaiban is bajban van.
