Ma

Szép nap, szép ünnep. Reggeli után kirándulás Isten hídjához, azaz a Desedához, körbe gyalogoltuk (13 km), úszkáltak a vadkacsák, sokan horgásztak, temérdek gomba illatozott és tolta ki süvegét a tarka avarból. Tegnap a Szigorúan ellenőrzött vonatok-at láttuk, végre egy jó darab Kaposváron. Nevettünk és megrendültünk. Világítottunk a temetőben, s arra gondoltam, hogy nekem mennyire nem fontos, hogy hol is lesz, és lesz-e sírom. Anyám is mindig azt mondta, ha valahol külföldön halnánk meg, haza ne hozassatok. Szép fényben és ívben megcsodálom a kőröshegyi völgyhidat, 130-cal haladunk (traffi) Sóstó mellett. Itt mindig jobbra nézek, a Pusztatemplomra, Apámmal oda sétáltunk egykor a rekkenő kánikulában, találtunk romokat,  összeszedtük az emberi csontokat. Apu gondosan eltemette őket a kertben, egy szót sem szólt, talán imádkozott a középkori magyarokért,  a csontoknak a földben a helye. Majd álltunk az akkori még félig kész M7-es felett, nézegettük az autókat, Apám furcsállta, hogy én meg tudom különböztetni őket… Most már az autópályán haladok, s egyre fontosabbak azok, akik már nincsenek, egyirányú a beszéd, ők békések, én még békétlen, de érzem, hogy közeledem hozzájuk. Ma pontosan egy évvel…

56évesDeseda.docx

Deseda tó, Kaposvár, 2015. október 31.

A Desedához lásd még: http://www.balazsgeza.hu/?p=4881

Itt hozzászólhat!

Megosztás