Gyermekkorunk híres filmje most megelevenedik a kaposvári Csiky Gergely Színház színpadán. Valóban a színpadon ülnek a nézők, ott játszódik a darab is, és csak sejtjük, oka van annak, hogy hátulról nézzük a függönyt… Sajátos, ahogy egyes szereplők megsokszorozódnak, ahogy szövegüket a narrációval kiegészítik, amint a háttérhangokat imitálják, s újdonságok a dalbetétek is, de a hatás ugyanaz: nevetünk, nevetünk az ejaculatio praecoxon (egy nemzedék, talán egész Európa innen tanulta meg; no meg talán a climacteriumot is), azután lassan minden elkomorul – az értelmetlen háború két egymást lelövő, és egymásra boruló áldozatáig. S akkor felgördül a függöny: látjuk a megsokszorozott szereplőket egy vagonban, benyúlva a nézőtér fölé… Nekem azt mondja, mindannyian egy, és ne adj’ Isten esetleg „a” vagonban vagyunk. (R. Bérczes László. Kaposvár, 2015. okt. 30.) Végre egy jó darab Kaposvárt!
Itt hozzászólhat!
