Várkonyi és Horváth

A rendkívül termékeny ismeretterjesztő író-technikatörténész, Horváth Árpád  1961 és 1966 között levelezett Várkonyi Nándorral. Várkonyitól akkoriban semmi nem jelent meg, a háború előtti Sziriat-ot pult alatt és aranyáron adták. A technikatörténész folyamatosan érdeklődik a kibővített Sziriat után, közben megismerjük két kiváló értelmiségi mindennapjait a hatvanas évek elején, majd a Gondolat végre kiadná az új Sziriat-ot, de lektor kell, s a lektorok nem ajánlják – Várkonyi Horváth-ot kéri meg, aki ugyancsak nemet mond. A levelezés, a kapcsolat félbeszakad. Mindketten megszállottan ássák-kutatják a múltat, keresik a rejtélyeket (Atlantisz mindkettejüket igen érdekli, talán mindkettőjüket Schliemann oltotta be, s úgy vélik, az emberiség kultúrája sokkal régebbi, mint sejtjük), a „nagy tudomány” nem vesz róluk tudomást, ezzel a helyzettel Horváth kicsit jobban tud élni, mint Várkonyi.  (Napút-füzetek 98.) – Várkonyi: „Pillanatnyilag kb. 100 esztendőre való téma pezseg a fejemben, s ezt mind meg kéne írni” (19-20), „A tudósok, a szakemberek sokat tudnak, de egyet ritkán: írni… Az igazi tudós, Barátom, jegyezd meg jól: „kutat”, de nem ír…Figyelmeztetlek, hogy amíg sikereid lesznek, nem fognak igazán bevenni a céhbe”. – Horváth: „a semmit nem alkotó „steril” koponyák határvonalat húztak a „Tudomány” és a „Dilettantizmus” között” (23) – Várkonyi: „emelkedett-e az emberiség egyáltalán? Más a haladás, más az emelkedés. A tudományok óriásit haladtak, de a rablókapitalizmus, a gengszterkommunizmus, az imperialista hódítások, a világháborúk, a diktatúrák, a népdeportálások és -irtások, a rabszolgatáborok, az atombombák stb. emelkedést jelentenek? Erkölcsileg és társadalmilag az emberiség soha olyan mélyre nem süllyedt, mint a 19-20. században…” (29) „Én a földi élet-evolúció mai képét nem fogadom el, nagyon antropomorf és antropocentrikus…” (Napút, 2015. 8. szám melléklet, Napút-füzetek 98. „Az elmélet a steril agyvelők menhelye. Várkonyi Nándor és Horváth Árpád levelezése.)