Pokróc

Több mint húsz éve történt. Kedves kolléganőm megismertetett a férjével. A férfi iszonyatosan ellenszenves volt, egy pokróc (no meg egy zörgő kabát). Gyakorlatilag csak nemet tudott mondani, és mindenre utálkozott. Az ilyen emberrel szemben az a stratégiám, hogy igazat adok neki. És mi erre a válasza: Már hogy lenne igazam, hogy képzeled? – Nos ez az ember néhány hónapja a megjelent a szomszédságomban. Ugyanaz a protestáló tekintet és testtartás, „mindenki hülye, csak én vagyok okos”. Jobbnak láttam elkerülni. Megtudtam, hogy kolléganőm is elvált tőle. Egy szent lehetett, hogy eddig kibírta, de azért láthatólag ő is belerokkant kicsit. Egy városban persze nem érdekes, ha egy pokróc lakik az ember közelében. A minap egy kis autó teljes erővel ráhajtott a gyalogátjáróra. Majdnem elütött. A pokróc ült benne. Nézett kifelé, a gyalogost nem látta. – Milyen érdekes. Aki a magatartásában és a nyelvhasználatában kibírhatatlan, az az utakon is. Nem lehetne a jogosítványt a nyelvi teljesítményhez is kötni?