Meglepő, de mindenkinek van Lőrincze-története. Pomogáts Béla mondja, állítsuk össze a Lőrincze-anekdoták kötetét. Békés István már néhány oldalnyit évtizedekkel ezelőtt közölt (Legújabb magyar anekdotakincs). A most megjelent Nyelvi anekdotákban is felbukkan Lőrincze, valamint a Lőrincze-emlékkönyvben (szerk.: Balogh Ferencné, Veszprém, 2015) szinte mindenki felidéz anekdotákat a több mint húsz éve eltávozott nyelvészről. Ritka ajándék a sorstól, ha valakinek az emléke ennyire elevenen él. November 24-én, Lőrincze Lajos születésének 100. évfordulóján felavatták portrészobrát a szentgáli iskola kertjében. Én úgy emlékszem Lőrincze Lajosra, hogy 1984-ben az MTA-n ő volt annak a bizottságnak a tagja, amely felvett tudományos ösztöndíjasnak. Hogy miről kérdeztek, nem tudom, de egyszercsak németre kellett váltani, bizonyítani a nyelvtudást. Néhány mondat után Lőrincze tanár úr bólintott: rendben. Ezért vagyok most itt. (2015. nov. 24-én a Farkasréten koszorúztunk; a szentgáli szobor Zeke Szabolcs munkája.)

IMG_4443IMG_4530

Itt hozzászólhat!

Megosztás