Lázár Ervin lakásában a telefon fölött függ ez a felirat. Közel a Príma Primissima-díj lovacskájához. Vathy Zsuzsa hívására tegnap ismét összegyűlt egy kis társaság. Most először ott volt Ferdinandy György is. Mesélte, hogy nemrég kirabolták a lakását. Most rácsokat szereltet, és rossz érzés eljönni otthonról. Hamar elfáradt, de azért beszélt arról, mint segít fiatal írókat (el kell olvasni 20 kéziratot, hogy egy értékeset leljen köztük), s hogy miként olvasott be egy korábbi amerikai nagykövetnek – nem magyar, hanem Puerto Rico-i szemmel, és persze spanyolul. Azt mondta, szomorú, amit lát, mert ő onnan nézve már mindent előre sejtett. Hogy egészen pontosan mit, azt most borítsa balladai félhomály, majd ő megírja. Egyébként is furcsa érzésem van az írók között: ha előveszem a jegyzetfüzetemet, rámnéznek: az az ő dolguk, nem az enyém. – Zsuzsa ismét odavarázsol finom kocsonyát: gyakran fölemlegeti, hogy Ervinnel a konyhai sámlin nagyot hallgatva fogyasztottunk el egy tál kocsonyát…
Itt hozzászólhat!
