Szeretem a rádiókabarét. Mindig szerettem. A mostani sziporkázott. A humor örök, de friss vért vittek bele a standuposok, s ott voltak az ősök is, Kern (borzalmasan rekedten, de azért így is bírjuk), Verebes: még jobban harákolva, és kicsit szereptévesztetten, az volt a témája, hogy 25 év után miért is hívták meg, no meg a politikai beállítódás, ki a fenét érdekel ez petárdapufogtatáskor; Verebes jó rendező és okos ember, miért nem a gondolatait osztja meg, miért mindig ez az elferdült, mindenáron jobb-bal szemlélet? Néha már úgy érzem, hogy vannak emberek, akik kikérik maguknak, hogy a színházban a jobb vagy a bal oldalra kapják a jegyüket. Ez az én poénom, de vissza a kabaréhoz. Sokat lehetett nevetni. A WC-s néni kedvenc olvasmánya: Üvöltő szelek; Emlékezés Bonczra: Tapír és írószer, Nem láttátok Farkasházyt? Elment mondanivalóért!, Portásképű volt az apám, Piroska veri a farkast… Markos fantasztikus, amikor saját apját fölhívta Kádár hogy, hogy akkor most kellene valami program, ahol Markos elvtárs gatyában stb… Markos egy darabig komolyan vette, majd fiának édesanyját hozta szóba. Emlékezés Hofira: Ha 10 percnél tovább ülsz az SZTK-ban, akkor meggyógyítanak. Nem adom át a kormányt – mondja valaki, igen, mindenki ezt mondja. Hogy az ukrán pénz neve, hrivnya, úgy hangzik, mint egy sértés… A szexben és a sportban közös, hogy mindkettőt lehet nézni, de nem közös, hogy a szexben nem lehet szurkolni. Nacsa Áder-karikatúra is remek, rájátszik a nyakatekert, visszacsapó, vagy/vagylagosan szerkesztett, körkörösen érvelő mondatokra. És még nyelvstratégiát is kapunk: a kihalt magyar szavakat vissza lehetne hozni új jelenségekre, például: köpülöm a dodódat… Én is terjesztettem effélékek, no persze nem  kabaréban. A kabaré idevágott-odavágott, cégneveket mondott (Auchan, Audi), szlenget, hülye PC-t, enyhe vulgarizmust, tükröt, na ezek is vagyunk… (Magyar Rádió, 2016. január 2.)

Itt hozzászólhat!

Megosztás