Az angol antropológust, Nigel Barley-t én is a bátran formabontó, őszinte, a poros egyetemi és egyéb hivatalos tudományosságnak kicsit fittyet hányó Egy zöldfülű antropológus kalandjai című könyvéből (Typotex, Bp., 2009. 215 o.) ismertem meg: elmegy Kamerunba a doajó néphez, nem kicsit hülyének nézik, kihasználják, nem ért semmit (“a doajók nem csinálnak semmit”), majd elkezd kapiskálni (én úgy írnám: kapisgálni) valamit életükről, társadalmunkról, miközben leginkább önmagát ismeri meg. Kétségem van afelől, hogy a megtalált “gyémánttengely”, mely körül forog a világuk: a körülmetélés (142). – Újabb könyve: Az antropológia nem extrém sport – biztosítójának megjegyzése; vagyis megnyugtató az antropológusra nézve. A könyv első fele akár egy kulturális turistának (vagyis normális érdeklődő embernek) szóló anekdotagyűjtemény, olvasmányos, de felszínessége dühítő. Indonéziába vezet a toradzsákhoz, s az antropológus itt az “ölelkezést” és a makadámutat tekinti valamiféle “gyémánttengelynek”. Szerencsére kitartottam, mert az utolsó fejezet tanulságos: A visszavágó. Az antropológus meghív négy toradzsát Londonba, hogy a múzeumban építsenek föl egy rizscsűrt. A négy toradzsa fölfedezi Európát, Angliát: lehangolták őket a részegek; hogy vannak emberek, akik nem dolgoznak és pénzt kapnak; csodálkoztak a politikusok iránti tisztelet hiányán: “Anglia az a hely, ahol senki sem tiszteli a másikat”; egy szobában aludtak: “Ha rémálmunk lenne, és egyedül aludnánk, ki vigasztalna?”; “maga bizonyára nagyon erős ember lehet, hogy ennyire egyedül él”; a park tele van őrültekkel: sétálnak körbe kutyákkal, amelyek egy madzag végén voltak; stb. Az antropológus vált adatközlővé. – A módszer ismert: Boas kwakiutl indiánokat vitt New Yorkba: egyedül a szakállas nők és a lépcsőkorlátok végén lévő gombokon csodálkoztak; Boglár Lajos egy brazíliai indiánt hozott Pestre… “Ha angolokként bánunk velük, akkor az kulturális imperializmus, ha ragaszkodunk a tőlünk való különbségeikhez, az rasszizmust sejtet…; elhoztam négy toradzsát, de négy egyént küldök vissza” (284-286). Az antropológia valójában önmagunk megismeréséhez vezet közelebb. (Nigel Barley: Az antropológia nem extrém sport. Typotex, Bp., 2015. 287 o.)

Itt hozzászólhat!