febr

Indiák

2011-ben voltam először Indiában. Akkor az indiai nagykövetségen dolgozó indiai barátomat kértem meg, hogy segítsen. Átküldtem az útitervet, nem válaszolt. Noszogattam, erre unottan rábólintott, minden rendben lesz. Nos, Delhiben, éjjel már a repülőtéren csaknem kiraboltak, egy ismeretlen helyen lévő szállodába szállítottak, ahonnan hajnalban megszöktünk. Vissza a repülőtérre: ahol a hivatalosnak tűnő szállodások újra átvertek, egy kritikán aluli külvárosi szállodába vittek, horribilis áron. Akkor már két napja nem aludtam. Akkor kézbe véve a dolgokat azért helyben megszerveztük a nepáli, majd észak-indiai utunkat, de az első napokat és az első India-élményt tönkretették. Akkor azt mondtam: soha többé. – De most meginogtam. 2016 elején csak nekivágtam Kelet- és Dél-Indiának. Kalkuttáig (Kolkata) repültünk. Féltünk Kalkuttától. Persze, hogy már a reptéri taxis átvágott. De ez volt az utolsó. Régi vágyam volt végigvonatkozni Indián. S bár kellett egy nap, hogy megértsük a „turista kvótát”, meg a jegyvásárlás sajátos logikáját, sikerült. Az útirány a helyi „superfast” expresszekkel: Kalkutta – Bhubaneswar (Orissa) – át Andhra Pradeshen – Chennai (Madras, Tamil Nadu) – Thiruchchillapalli (Trichy) – Madurai – Trivandrum (Kerala) – 2560 km. Kelet- és Dél-India rendkívül barátságos, vonzó arcot mutatott. Igaz, a zaj, tülkölés, összevisszaság, szemét, rendezetlenség általános, semmi sem egyszerű, ám a színek-szagok, vallási, etnikai, nyelvi kavalkád („Indiák vannak csak”) lenyűgöző. Már korábban megfogalmaztam: India az élő középkor, persze a 21. század szigetetekkel. Kalkuttában még sétálni is lehetett: igaz, egyes helyeken a járdán laktak-főztek-aludtak-ürítkeztek-kecskét tartottak, de tőlük 100 m-re a legmodernebb BMW-t is meg lehetett venni. – Az út fő célja a hindu templomvárosok végigjárása volt. A csodálatos templomvárosok gópuramjai ezer, sokszintű, színes isteneikkel lenyűgöztek, de még inkább az élő hagyomány: mindenütt zarándokok ezrei színes ruhákban, dobolva-táncolva vonulva, Krisna-Siva-Visnu és további száz avatárjuknak áldozva. Mindenhol csalogattak bennünket a „templomfesztiválra”, igaz, nem hinduknak a szent helyek belsejébe már nem lehet belépni, sőt a templomvárosok területén még zokniban sem nagyon ajánlatos mászkálni (jót is tett a talpamnak). – Meglepő volt, hogy utunkon végig, mindenhol mosolyogtak rám, és szelfizni akartak velem. Délen ritka a turista. Azután egy fiú elárulta, hogy emlékeztetem az egyik neves krikettjátékosukra… Ne csodálkozzanak tehát, ha indiaiak százai tettek ki mostanában a közösségi oldalakra… – India az óriási ellentétek országa: mindenhol vannak nyomortelepek (Chennai maga egy nagy nyomortelep), minden szenny a csatornákba és a tengerbe ömlik, mellette rituálisan merítkeznek, de közben remekül szervezett a vasúti közlekedés: egy vonatot leszámítva az összes többi percre (!) pontosan érkezett – pedig akár 20-40 órás utat is megtett közben. Virágzik a mezőgazdaság, ipari üzemek települnek, metrók, felüljárók épülnek. – A legmegdöbbentőbb kép: Kalkutta külvárosában, a Khalighat templom mellett, a Gangesz egyik iszonyatosan szennyes mellékágában fiúcskák mágnessel gyűjtik a bedobált pénzérméket, majd a szájukba teszik; s csodálatos felöltözött lányok, száriban megmerítkeznek a mocskos vízben… Óráig ültem a parton, és merengtem. – Indiát fölfedezni nehéz. Indiának sokáig nem lesz még turizmusa. Az egyenlőtlen, gyors fejlődés és népességrobbanás, a megoldatlan társadalmi egyenlőtlenségek (kasztkérdés) sok-sok fájdalmat okoz. Ottlétünkor az újságok naponta írtak arról, hogy a hyderabadi egyetemen a merev kasztosodás miatt öngyilkos lett egy lány, Modi miniszterelnök „India anyánk gyermekének” nevezte; Chennaiban pedig elvágták a nyakát egy autoriksás muszlim fiúnak, mert járni akart egy hindu lánnyal. – Kalkuttában a váróteremben mellémült egy fiatalember, szóba elegyedett velem. Hamar rátért a lényegre: ő katolikus pap. Azt hittem, viccel, de Raju Jalumuru telefonjában mutatta, hogy az északi törzsi területeken van a missziója, angol MA-t végzett a teológia mellett. Megdöbbentem. Kikísért bennünket a vonathoz, na vele levelezni fogok. És az is lehet, hogy harmadszorra visszamegyek Indiába, mert megszerettem… (1000 kép, -4 kg)