Ma fejeződött be a DFT Hungária által szervezett, már ötödik alkalommal tartott beszédíró kurzus. Bevallom, nekem eszembe se jutott volna, hogy van piaci kereslet a beszédírásra. Évente legalább 60-80-an jelentkeznek a tanfolyamra, úgy tudom, elég sok pénzbe kerül. Szóvivők, közéleti beszédírók mellett Aczél Petrával tartunk 5-5 gyakorlati foglalkozást, ami többnyire abból áll, hogy feladatokat adunk, hallgatóink beszédeket írnak, s azokat közösen elemezzük. A mai vizsgabeszéd ez volt: Érvelés a vasúti szárnyvonalak fenntartása mellett/ellen és: Alkalmi beszéd egy városrehabilitáció (pl. sétálóutca) átadásáról. Fölvillanyoztak a beszédek. Az egyik a szárnyvonal – szárnyalás gondolatot vitte végig, a másik vasúttörténetet mondott fel, és ismertette a világ vasútjainak a helyzetét, a harmadik a vasút és a kultúrák kapcsolatát elemezte. Egy korábbi órán egy bányásznapi beszéd hangzott el (ma már nem aktív bányászoknak), igen nagy hatású volt. Én is sokat tanultam belőle, s jó volt látni, hogy a vegyes társaság mekkora figyelemmel hallgatta egymást. Valamennyi beszédet megszavaztuk, majd megvitattuk. Ma az utolsó órán az egyik hölgy egy kis ajándékot adott ezzel a szöveggel: „Mint Buddha a képen, ezt éreztem a szeminárium ideje alatt. Hazaérkeztem. Megtaláltam, amit kerestem.” És még most is jött ímél, hogy köszönik. Nagyon jólesett. Főleg az, amikor az utolsó óra utolsó utáni percében hirtelen elkezdtek kapkodni: neveket és íméleket gyűjteni. Igazából az volt a meglepetés számomra, hogy én nem is éreztem, hogy tanítok, én csak feladatokat adtam, hallgattam, véleményt mondtam, olykor javasoltam valamit. Egyáltalán nem akartam tanítani. És magam döbbentem meg a legjobban, hogy ehhez is értek. Jó, írtam már pár beszédet. Az elsőt 18 évesen, én búcsúztam a ballagók nevében a Lászlótól. Sikeres volt. Azóta köszöntöttem, temettem, laudáltam, megnyitottam… Írtam beszédet másnak is, nem titok. (Igaz, csak egy embernek.)
Este van, még mindig hatása alatt vagyok 20-25 dolgozó, a tanfolyamért fizető hallgatóm örömének. Nézegetem az íméleket itthon, megírták, hogy az ELTE BTK profiltisztítás okán eltörölte az alapképzésben az összes bölcsésznek tartott retorika óránkat. Ennek egy részét én tartottam. Katalógus nélkül, teli teremben. Sok ezer hallgatóm volt 1998 óta, amikor bevezettük. „Nem kell”, mondta a dékáni megbízott. Ja, így már nekem se. És jött egy ímél, hogy egy másik egyetem hallgatója nálam akar tanulni. Az egy néha több.
Itt hozzászólhat!
