Hívnak egy határon túli városba előadni. Sikerül időpontot találni, egy kolléga visz autóval. Két órát kapunk, egyet ő, egyet én. Ő kezd. Udvariasan hallgatom előadását, nézem az órát, már másfél órája beszél és nem akarja abbahagyni. A meghívó fél ájultan hallgatja az egyébként nem túl érdekes előadást, nem szól. Közeledünk a második órához. Késő este van, még haza is szeretnék érni. Úgy 120 percnél a házigazda megállítja a szófosót, és azt mondja, hogy lenne itt még valaki, én… Dühös vagyok, de nem mutatom. Tíz percet beszélek és abbahagyom. Egy vendég odajön, ő miattam jött ide, és szeretne többet hallani a témáról. Rámutatok a házigazdára. Nem hőzöngök, mert a szófosó fog éjjel hazafurikázni. – Egyházi intézménybe hívnak, hogy egy filmről beszéljünk: egy pszichológus és egy nyelvész. Előre jelzem, hogy másfél óra után el kell mennem. Előbb a pszichológusé a szó. Másfél órát beszél. Itt már tűkön ülök, tényleg el kell mennem. Végül megkapom a szót, tíz percet beszélek. És elhatározom, egyik helyre sem megyek el soha többé. Több éve történt mindkét eset, betartottam.
Itt hozzászólhat!
márc
19
