Barta Lajos: Szerelem

Vajon mitől vonzó és mitől sikerdarab Barta Lajos 100 éves tragikomédiája, a Szerelem? Csöndes, vidéki polgári világ, 1913, három lány („nővér”), aki férjet szeretne: de ifjabb Biky, a költő Pestre költözik (mert Pest, az Pest), a katonatisztet elvezénylik, s marad a kispolgár adótisztviselő, Komoróczy Jenő, aki minden, csak nem inspiráló férfi, de férfi, de férjlehetőség… A darabot elviszi a komikuma: a lányok versengése, a kisstílű hivatalnok „békebeli” körülményes stílusa („én angazsáltam magam”) – mert jó kinevetni másokat, hogy mennyire esetlenek a kapcsolatteremtésben. Ám ott van a háttérben a fájdalom is, amelyet nem biztos, hogy mindenki felfog: a Szalay-szülők kedves toporgása (mi lesz a lányainkkal), a lányok fájdalma (egy jobb életet szeretnének), s bár a darab nem reflektál rá, de tudjuk, hogy ez utolsó békeév… S minden rosszabb lesz, sokkal rosszabb. A nagy álmokból nagyon kicsi beteljesülés; voltaképpen megsemmisülés, de ezen miért nevet a néző? Mert talán ő is érezte már nagy vágyai szárnyalása után a mindennapok realitását: amit az örök négy évszak foglal keretbe. Napra nap, évszakra évszak.A szinglilét felől nézve talán még jobban elgondolkodtató a Szerelem. – A kaposvári Csiky Gergely Színház bemutatójában a főszerepet a színház nagy alakjai viszik. Hadd emeljem ki Szalay (nyugalmazott mérnök) szerepében Kovács Zsoltot, aki Kaposvár klasszikus, kiváló színésze – a színlapot most nem sorolom fel, csak annyit, jó előadás volt. (R.: Guelmino Sándor, Kaposvár, 2016. márc. 26.)