L. Tamás hív, nincs-e kedvem szombaton jönni a barlangba? De van. A barlang: a Sátorkőpusztai, Dorog mellett. 1946-ban fedezték fel, éppen 70 éve, Tamásék egyesülete gondozza, folytatják a feltárásokat is. Többször voltam már ott, mindig lenyűgözött az a természetszeretet, gondosság: mossák a barlangot, takarítják a környéket és a Palatinus-tavat, táblákat helyeznek ki, könyveket adnak ki, éppen most Jakucs prof. megszerezhetetlen könyvét, A faggyúfáklyás expedíciót (1962). Ő ismeretett meg Jakucs Lászlóval, aki 1996 táján az általa felfedezett Béke-barlangban barlangásszá avatott (még mindig fáj a helye). Azután Jósvafőn késő éjjelig mesélt a felfedezésről. Tamással és Ferivel az ő 75. születésnapjára adtuk ki barlangnév-könyvünket. A kórházban még kézbe vehette, örült neki, szép levelet írt nekem. Ez lehetett az egyik utolsó levele. – Tamásékkal többször voltam itt, Dorogon, végigjártuk a Baradla-hosszútúrát, túráztunk a Pilisben, Börzsönyben. Azután Tamásék a vulkánokat vették célba, én meg a világ nagy kultúráit. Ma találkoztunk, és ugyanúgy folytattuk, mint régen. Ültünk egy kempingszéken a barlang előtt, Tamás megkínált a barlangi forrásvízzel, sört hozott, kávét főzött, falatoztuk a hazait, sütött a nap, néztük a hollófészket, megcsodáltam a „sátorkövet” (fantasztikus kőképződmény). Megismerkedtem Tamás segítőivel, akiket ugyancsak a természet szeretete hoz össze. – De nincs utánpótlás, mondja Tamás, amikor ballagunk lefelé a hegyről. Saját fiát se tudja ide felcsalni, mindig csak az internet. Már arra gondolt, hogy a városban lézengő suhancokat összeszedi és megpróbálja valami értelmes tevékenységre rábírni. Tetszik az ötlet. – A csodálatosan felújított Esztergom–Budapest vasútvonalon siklik a vonatom hazafelé. Mostantól ismét többet fogok barlangászni.
