Írók lámpafénynél

Én még tanítottam olyan, szakmunkásképző iskoláknak szóló irodalomkönyvből (szerző: Szekér Endre), amelyben a klasszikusok mellett szerepelt Lengyel József, Kertész Ákos, Galgóczi Erzsébet, Tersánszky Józsi Jenő, Fejes Endre, Déry Tibor… És Gerelyes Endre Kilenc perce… Szerették egykori tanítványaim a Váci úton… Néha még ma is bejelölnek az FB-n…  Ma már ilyesmit nem tanítanak… A közelmúlt irodalma elfeledve. Pedig mennyi mindenről szóltak, mennyi mindenre figyelmeztettek. — Modern rabszolgatartás. Amikor az ember baklövések folytán egyre jobban belegabalyodik a törvénybe…  (Bertha Bulcsu: Jégnovella) – Nehéz nem megrendülnünk: a vadászok által meglőtt pityergő fácántyúk bögyén vérgyöngy fut végig, fácánkakas párja az emberrel szembenézve büszkén és dühösen védelmezi, tollsátra alá fogja… (Szabó István: Levél) – Apa és fiú kijátssza és gyötri egymást: be kellene állni a „csoportba”, hogy legyen pénz, no de a becsület? (Szabó István: Nehéz, téli nap) – Mindenki győzni akar, pláne az ökölvívásban: „Te meg tudnád tenni, hogy kiverd valakinek a fogát?” (Gerelyes Endre: Kilenc perc) – Az élet nagy fordulata: „Sohasem felejtem el azt a napot, amely a kutyák pusztulását hozta. Pusztult akkor már minden a ház körül.” (Tatay Sándor: A nagy park helyén) – Multikulturális világ: csángó, zsidó, román „vér kavarog” és tájnyelvi és jiddis beszéd. (Cseres Tibor: A Baragán közepén) – A Jó Bőr nevű csaj, takarítónő, akit senki se hagy békén. (Császár István: Rövid történet a szépségről…) – Fölszökő családi indulatok – kései tükörben: „Azért volt, hogy ne légy boldogtalanabb a nagy átlagnál. Mert aki minden repülőgéptől elvárja, hogy repüljön, az nagyon meg tud ám boldogtalanodni”. (Rákosy Gergely: Mennyből az oroszlán) – „Felétetni… másokkal?” rökönyödik meg a parasztasszony. Az új nyelvtan… (Galgóczi Erzsébet: Egy kosár hazai) – A téli hülye és a nyári hülye között van különbség, a nyárin rögtön látszik (Kardos G. György: Tamo daleko) – „Harmadik hónapja éheztünk…” (Sánta Ferenc) – Jótett helyébe… Móni karácsony estére mézet szerez az ezrednek, majd szökevényként elkísérik. (Tersánszky Józsi Jenő: A szenteste hőse) – Harc a farkassal (Sarkadi Imre: Farkaskaland) – Van egy másik világ. A magunkban megalkotott köztársaság: Masoko (Lázár Ervin: A Masoko köztársaság) – A kutakat nemcsak lefelé lehet ásni (Lázár István: A bolond kútásó) – Régvolt világ: patyolat, vasszürke kád a mosoda, „ragacsos ragály-lepedők, tífusz-lepedők, rabok durva darócpokróca, halottak halott-lepedője…” (Mándy Iván: A mosoda) – A Hajnalka utca, mely háromszor kezdődik és négyszer fejeződik be (Galsai Pongrác: Hol van az a ház?) – Korányi Sándor, a nagy belgyógyász úgy tanítja a medikust, hogy Tolsztoj a legjobb anamnézisben (Illés Endre: A só íze) – A sárga pipacsok emlékezni kényszerítenek.  (Lengyel József: Sárga pipacsok) – Élni kell: és a szanitécnak halottakat számolni, de ha véletlenül rosszul számol… (Hernádi Gyula: A gyilkos) – Kemény törvény a brigádban: „Azt mondják, nem kaphatsz annyit, mint mi”. (Simonffy András: Lázadás reggelig) – A halottakat el kell temetni… – de a szülőfaluban. (Gáll István: Végtisztesség) – Lujza néni szépen lassan kopasztotta a családot, mikor rájöttek. „A bűn büntetést érdemel – de valamit meg kell hagyni mindenkinek, egyvalamihez joga van mindenkinek.” (Thurzó Gábor: Kifosztjuk Lujza nénit) – Munkásfölvétel nincs! „Milyen szívesen nyögnék bármilyen nehéz súly alatt, ebben a tétlenségben még megőrülök.” (Gelléri Andor Endre: Egy fillér) – „Huszonöt évig nyomor, összeszorított fog, kínlódás, s mégis, maga volt a boldogság. Aztán jött a kényelem, a tágasság, a bőség, hiszen az utolsó adósságot is kinyögtük – és mostanában én az egyik szobában sírok, Ferkó a másikban csapkod, Mariannék a harmadikban veszekszenek.” (Bárány Tamás: Boldogság) – „Megöltek egy legényt / Hatvan forintjáért, / Bévetették a Tiszába / Piros pej lováért.” A novella újrahangszereli ezt a népdalt. Bútoráért kiirtanak egy tanyasi családot. Jakab nem érti és azt terjeszti, úgyis kimossák a gyilkosokat. Az ügyész meghívja a kivégzésre, hogy megbizonyosodjék a törvény igazságáról. De Jakab most sem hiszi el: „Őt nem végzik ki… Mert olyan nagy gyilkos.” (Galambos Lajos: Olyan nagy gyilkos) – Azzal a bizalommal távozunk, hogy majd a feltámadás igazságot szolgáltat, de ehelyett eljő a „végső igazságtalanság”, s az öreg a fiával visszamegy a temetőbe: „Aztán nekünk többet ne trombitáljanak!” (Tamási Áron: Rendes feltámadás). – 25 csaknem elfeledett közelmúltbeli írónk novellája. Szakonyi Károly: Írók lámpafénynél. Olvassuk újra! Orosz István grafikusművész illusztrációival, és a szerkesztő dedikációjával, valahol Tokaj környékén, egy benzinkútnál…  Magyar Írók Egyesülete, Budapest, 2013. 279 oldal.) Írtam róla, majd megjelenik valahol, s végül ezt is elfelejtik.