Újraolvastam A magyar lélek formáit (1942/1987). Lükő a társaslélektani Karácsony-iskola (-filozófia) követője, szimbólumfejtő, elképzelése szerint a népköltészetben, de például a népművészetben, építészetben világnézet, de legalábbis valamiféle rendszer van kódolva, s ez megfejthető. A megfejtéshez összehasonlítást végez főleg finnugor és török népekkel, s erősen érvel a keleti kapcsolatok mellett. A Karácsonytól származó „mellérendelés” jelenségét a dolgok mélyén számos helyen felfedezi. A szimbólumfejtéssel, a dolgok mélyén lévő rendszerek fölfedezésével olykor érintkezik a pszichoanalitikusokkal, és mindenképpen megelőlegezi a strukturalizmust, a szemiotikát, pl. a magyar tér- és időfelfogás megrajzolásával. Munkássága mégis gyakorlatilag visszhangtalan, a hivatalos tudomány alig ismeri el, az alternatívok persze annál inkább. Lükő stílusa sajátságos: a harmincéves tudós kioktat mindenkit, számára szilárd alapon álló biztos kijelentéseket tesz, egyenes következtetéseket von le. Valószínűleg ez az oka visszhangtalanságának, hiszen senki sem szereti hallani, hogy süket, vak és néma. Másik jellemzője a nyelvi adatok sajátos, nyelvtudományban szokatlan vagy még inkább, elfogadhatatlan értelmezése. Harmadik módszere: a komplexitás, amit viszont üdvözölhetünk. – Rendkívül gondolatébresztő, kalandra csábító. Célja pedig tiszteletreméltó, a „magyar lélek” = világnézet, gondolkodás, kulturális tudás, motivációk, identitás stb. megragadása, s azon keresztül társadalmi problémák (egyke, „magyar hara-kiri” stb.) értelmezése. A „mellérendelésről” korábban magam is ironikusan gondolkodtam, de tágabb összefüggésekbe téve elgondolkodtatónak vélem. Gondoljuk csak meg: a népművészetünkre jellemző perspektíva nélküli ábrázolás: mellérendelő forma, szemben a perspektivikussal (187). Vagy egy másik: „kertek alatt a farkasok…”: a magyar a közeli dolgokat „lenyomta a látóhatár alá”, ez is mellérendelő észjárás (189), a gondolat a kognitív nyelvészet előfutára.  – Vajon nem lehetne utat, utakat találni az ötlettelen, merev és a szabadon szárnyaló gondolkozás között? — Ilyen mondataiért nem szeretik. „Tudományos és szellemi életünkben ma is császári és királyi Bach-huszárok basáskodnak…” (11) — Egyben nagyon igazat adok neki: Nem értjük a kultúránk üzenetét, megszakadt a kapcsolat a népi és magas kultúra között. S ha könyvei kicsit is megtanítanak „olvasni” a népköltészetet és a népművészetet, akkor már jó úton járunk. (Lükő Gábor: A magyar lélek formái. Exodus, 1942. 340 oldal; Gyökereink 7. Mukiba Bt., Magyarország, 1998. 157 oldal.)

Itt hozzászólhat!

Megosztás