Jólesik, hogy a graffikutatók és talán a graffitizők is számon tartanak. Ma este volt a Király 11 Művészeti és Kulturális Központban (Király u. 11.) Hajdú József Ferenc fotókiállításának megnyitója: rappel (GyöreMiX, Mc Tink), fantasztikus breakkel (Rónaszéki Domokos, Mayer Gábor) indítva, pódiumbeszélgetéssel. Egy asztalnál az általam eddig csak a mentálhigiénés könyvéből ismert és tisztelt Hárdi István pszichiáterrel, Sugár János festőművésszel (kiderült, együtt voltunk katonák), Ritter Ildikó kriminológussal, GG képzőművész, grafikussal, Zsolt Péter médiakutatóval. Hajdú József bemutatta A graffititől a street artig című albumát (Dura Stúdió, Bp., 2016. 64 oldal, NKA támogatás!). A képeket helyben is meg lehetett nézni, és megdöbbenni, hogy a mennyire sokszínű, sokrétű, ötletes, szabad, önkifejező és szeretni való ez az alulról jövő kultúra. Hogy tegyük élhetőbbé az élhetetlen várost, barátságosabbá, mosolygósabbá az emberi kapcsolatokat, hogyan szublimálhatunk (pszichológus mondta) indulatainkat, hogyan jelképezi mindez a szabadságot. Ma este mindennek a pozitív oldalát láttuk: korábbi egyszerű firkálást később követte a művészi betű-, a karakter-, a foto-, sőt hiperrealisztikus,a 2D-s, a 3D-s („a graffiti királya”) megoldás. Együtt jelent meg a magyar nyelven is szólni tudó rap, az akrobatikus braek, a hiphop, és a kép meg a szöveg. Hajdú József 1953 óta fotózza Budapestet és világot: alulnézetből, ismer minden tagelőt, grafittist, jórészt inkognitóban létező művészt – igaz a tömött teremben volt sok fiatal, rasztás, piercinges, deszkás, és valószínűleg nagyon sok művész. A beszélgetésben először három szót kértek, én ezeket mondtam: TEREMTÉS, PILLANAT, AKTIVIZMUS… Bár sok mindenről volt szó, mindent nem fejthettünk ki. Elhatároztuk, hogy következő alkalommal egy börtönben tartunk fórumot a graffiti apropóján – az EMBERRŐL. (A kiállítás aug. 4-ig látogatható a Király u. 11-ben.) Mint tudjuk, 1983-ban született a Firkálások a gödöllői HÉV-en. S azután nem volt megállás.
Itt hozzászólhat!
