A tábori tréfák, trufák, akciók és átverések a kizökkentés, az öröm, a felszabadulás, mondhatni a nagyon is létező hungarooptimizmus pillanatai. Tegnap egy szóbakerült név kapcsán másfél órás szóviccparádé indult el. Valóban létező jelenség: megszakad a nevetéstől. Élettani tapasztalat: a rekeszizom fáj. – Egyik első nagyberényi táborunkat (a falu egyetlen nyilvános telefonjáról) felhívta dr. Kemenes úr (akkor rádiós munkatárs, később a Rádió utolsó vezetője), s bejelentette, hogy a megyei Köjál nevében hamarosan érkezik és ellenőrzést tart. Lett is nagy rendrakás. – Egyszer Bicskei Évit (csoportvezetőt) elrabolták, s a tábornak kellett megkeresnie. Emlékszem, volt fiú, aki annyira komolyan vette, hogy kijelentette: megöli, aki Évit bántani meri. S nem megörült, hanem inkább megdöbbent, amikor két nagy görögdinnyével megjelent az elrabolt. – Weöres-emlékév volt, a fotósok WS-asszociációkból készültek kiállítást készíteni. Táborvezetőnk faarccal odament a fotós vezetőhöz: Tudod, ez a Weöres, ez most nem megy… – Hogyhogy nem megy? – kiabált Dávid. – Tudod, a mostani kurzusnak a Weöres nem megy. – Adjátok írásba és kiviszem a sajtóba. – Ne marháskodj, van másik elképzelésünk. – Mi az? – Hát Wass Albert… (Dávid nem kapott levegőt, és amikor visszajátszottuk neki fölháborodását, akkor is csapkodott, annyira hihető volt neki az eset.) – Egyetlen tréfa volt, aminek nem örültem. Mindenki tudja, hogy érzékeny vagyok a zajokra és szeretek éjjel aludni. Fenyvesen, hajnaltájban, mély szendergésemből félrevert harang, illetve Jóska vert föl. Géza, gyere ki, baj van. Jóska, ne szórakozz, hajnali fél öt van… Gyere, most baj van, kellesz. És vázolt egy bulvárújságba illő eseményt. – Jóska, ismerem én ezeket a tábori átveréseket… (Nem volt átverés. És a mai napig büszke vagyok a szűk csapatra, hogy milyen profin oldotta meg. Egyszer majd elmesélem…)

IMG_7495

Itt hozzászólhat!

Megosztás