A hősök volt a témája a tábori projektnapnak (tematikus nap), amikoris egyéni-csoportos feladatként kellett írni-fényképet-mozgóképet-hangképet készíteni ebben a témában. A téma ihletője természetesen az egri hősök voltak (kedden várlátogatáson voltak a táborozók). Késő délután mindegyik csoport a mediatabor.hu-ra töltötte fel az anyagát, a „zsűribizottság” pedig este értékelt. Amikor az egri jelzőt levettük a hősök elől, sejtettük, hogy a történelemtől is búcsút veszünk, s előjönnek a „mindennapi hősök”: anyukák, apukák, unokatestvérek, konyhásnénik, s ki tudja, milyen asszociáció alapján „hős” lett egy gyógynövény is. Köztük még a legjobb ötlet a „mesehős” lett volna, alkalmas is egy kis elgondolkozásra, kár, hogy Miki egér éles hangján szólalt meg, nehezen követhetően. Még legkomolyabban, az eredeti témához ragaszkodva a 13 éves Velek Domonkos ragadta meg a témát: többeket megkérdezett a hősiességről, előkerült egy tűzoltó, sőt: a Hősök tere is. Nagy tapsot kapott. – Mások a Hősök zenekart hívták föl. (Egy téma kapcsán a mai zene rögtön előjön, irodalom, művészet nem.) A tábor „szuperhősképző” lett… (Kicsit erőltetett.) A kis videók mindent vittek: apró szkeccsek (történetek) a különféle történeti korszakokban, illetve egy kísérlet: vannak-e ma egri hősök, beépített emberünk elesett az utcán: hányan mentek el mellette, hányan segítettek? A segítők győztek, még egy kismama is odaszaladt egy palack vízzel. Nekem a legkedvesebb az 5. csoport anyaga volt: táborlakók mindenféle technikai játék nélkül, egyenesen a kamerába mondták el teljesen hétköznapi gondolataikat. „Az én édesapám egy hős, nevel engem, gondoskodik rólam…” – egy kamaszfiú szájából. (Az első projektnapon 2012-ben Somogyszentpált, a romák és hollandok által egyaránt lakott falut szállta meg és fedezte fel a DUE, az ezt követő beszélgetés éjszakáig tartott. 2013-ban Zánkán az „úttörő” volt a téma, rákövetkező évben kontrollunk nélkül az eszement „42”, nem is lett belőle semmi, ezért 2015-ben el is hagytuk a projektnapot. Eger most egy kicsit ráerősített. Nagy lépés a DUE-nak, kis lépés az elveszett gondolatiság felé.)
Somogyi Győző interjúkötetében olvasom: „A demokrácia a deheroizálást hozta. A szobrok lejöttek a talapzatról… (…) A kérdés ez: vannak-e ideálok, hősök, szentek, magasabb eszmények, vagy ilyenek ne legyenek. A jelenlegi birodalom, úgy tűnik, nem akar szenteket és eszményképeket, csak celebeket, tehát hogy bármikor lecserélhető pillanatemberkék irányítsák az eszméinket. A demokrácia hőse az átlagember, mert az ő szavazata dönt.” Takács Gábor: A szépség szolgálatában,. Beszélgetések Somogyi Győzővel. FOKUSZ Egyesület, Magyar Napló, 2016. 146.)
Itt hozzászólhat!
