Engem nem tanított, bár taníthatott volna. Vörösmarty 200. születésnapján, a PIM-ben rendezett esten együtt szerepeltünk, emlékszem, olyasmit mondtam, hogy az avantgárd és az irodalmárok sokat tettek azért, hogy az olvasók elforduljanak az irodalomtól… akkor hátrafordult, nagyon megnézett és megjegyzett magának… Az egyetem folyosóján sokszor összefutottunk, nem ismert meg. Tanítványom, aki Wagner-rajongóként hozzá írta szakdolgozatát, írja, hogy őt viszont igen. Sajnos Wagnerről nem beszélgettünk. – 2015. szeptember 10-én Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetem magyar irodalmi konferenciáján előadott, esszéisztikusan emlékezett (Ezt fölírom-naplóm): Szabó Pál Sztálinról; az 1980-as irodalom tankönvyek (a tragédia és az iróna túlsúlya); azután beszélt az akadémikusságról, hogy ki lett, meg ki nem lett (előadás után megkérdeztem, hogy kire gondol, mondta, de elfelejtettem); Hankiss nem lett, mondta (úgy láttam, fájt neki, pedig ez a gondolkodóknak nem mérce); szóba hozta a Wagner-társaságot; szó szerint idézem: „Kosztolányi sokat tett a magyar nyelv fennmaradásáért”; majd ismét közélet: „a politikai vezetés fokozta az értelmiség szembenállását”; Esterházy 65. születésnapját a szlovákok is ünneplik… Említette,  hogy Mészöly Miklós a rendszerváltáskor, no meg talán Jankovics Marcell a szalonjában össze akarta hozni a népieseket és az urbánusokat, úgy láttam az arcán, hogy ez tetszett neki. Ekkor fotóztam le, és éppen akkor rám nézett, mint a Vörösmarty-ülésen. Az éppen megkezdett dialógus itt megszakadt… többet kellett volna beszélgetnünk… (Szegedy-Maszák Mihály, 1946. jún. 23.–2016. júl. 24.)

IMG_4034

SZMM 2015. szept. 10. Nagyvárad, Partiumi Keresztény Egyetem, Bartók-terem

Itt hozzászólhat!

Megosztás