Miért panaszkodnak? Magyarországon tetőfokra hág a boldogság. Végigeveztem a Felső-Tiszán, tele van boldog emberekkel: hangosak a kocsmák, az üdülőhelyek, a kempingek, dúl a karaoké, féldisznót sütnek, Yamaha-csárdás, éneklés torokszakadtából, evés-ivás hajnalig, autókázó háemcsék, robbanóhangokat produkáló motorosok. Kitelepülnek, víkendeznek, sátraznak, lakókocsiznak, nyársalnak (nem nyársaznak?)… Sör, bor és pálinka minden mennyiségben. (Emlékeznek a 80-as évek sörhiányára?) Ha szeszt nem innál, ugyanannyiért mérik a limonádét. És ott vannak a fesztiválok. Nincs település fesztivál nélkül: betyár-, fánk-, molnárkalács-, kolbász-, aludttej-, kocsonya-, palacsinta-, lepcsánka-, lángos- stb. fesztivál. A fiataloknak az egész nyár fesztiváltól fesztiválig zajlik: Sziget, Balaton Sound, Ördögkatlan, Egerfeszt, Volt… Dehogy volt, van… Művészetek völgye, tokaji írótábor… Miért panaszkodunk? És már van újhelyi-széphalmi nyelvésztábor is… Boldog Magyarország!
