Menekültek, vallási villongások, a megkötő hagyomány, a múlt, a hagyománytól való elszakadás, a tanítások. Kötelékek és szakadások… Mai indiai elbeszélők… A könyvet 50 Ft-ért veszem egy falusi könyvtár selejtezésén. A 15 történet szinte mindegyikét látom, megelevenedett előttem indiai útjaimon. Éjszakában a szelek palotája, ahol megidéződik az indiai mitológiai hősnője, egy nagyszerű asszony, nagy királynő helytállása: „Én itt nemcsak a hercegért állok, hanem az ő világáért, az ő jövőjéért” (16). Az „Angliában jártak…” be nem illeszkedése, az összehozott házasságok rendszere. (49) A menekült… akinek az 1950-es „vallásközösségi villongás” nyomán igazolnia kell magát, de felmenői elvesznek a nagy dél-ázsiai dzsungelben. Függöny az ajtón: „halott a tisztesség, amit a függöny jelképezett és őrzött”, (118) de én még sok függönyt láttam. Tarini, a révész: „Isten nem pusztíthatja el a saját teremtményeit”. De, elpusztítja… (132) Az indiai álmos hivatali élet: Felmondás. Egy tantörténet: A pap és Mohammed: „Isten munkája véget ért ezen a világon, amikor ezt a kezet megteremtette”. (172) Halál Delhiben: morális kötelezettség a halott utolsó útjára kísérése. Utazás Csotobakulpurba: a zavargásos hírére hazatérés, a félelem egyre nő, míg végül egy téves árulkodó jel végveszélybe sorolja a családot… „Divákar és Anná rémülten néztek egymásra.” Szomorú, fájó történetek az egykori és a mai Indiából. (Függöny az ajtón. Mai indiai elbeszélők. Ford.: Gáthy Vera és Major István, Európa, 1975. 214 oldal.)
