A képet valamikor a 80-as évek elején készítettem Keresztúri úti házunk kertjében, a „szivarfa” alatt. A képen: édesapám, Balázs János; Schmitt Hedvig néni, a keresztanyám; az ő unokatestvére; és édesanyám.
Hedvig néni 100. születésnapjáig minden születésnapomra és névnapomra írt levelet. Utolsó évében visszaküldte az én gyermekkori kis ajándékaimat, rajzaimat (hogy ne vesszenek el halála esetén), valamint szakadt, kötött sapkámat, amely 1962-ben megtartott a Rákos-patakban… Hedvig néni apáca volt, de mikor a rendeket szétkergették, énektanárként dolgozott, továbbra is szent életet élt, templomi kórusokban énekelt. Ő ápolta utolsó éveiben Károlyi Mihálynét és Németh Lászlót, aki ugyanabban a házban élt, mint ő. Amikor élete utolsó éveiben a csákvári katolikus szeretetotthonban meglátogattam, elsőre nem ismert meg, de finoman megkérdezte, és az örömtől reszketve főzött nekem kávét. Továbbra is küldte szeretetteljes üdvözleteit, szentképeit. Azután szép lassan elmentek Ők… Tudhattam volna, ahogy távolodunk az időben, annál jobban fognak hiányozni. De akkor nem törődtem vele. Most meg már késő.
Itt hozzászólhat!
