A valódi közösségi közlekedés terméke a menetrendhez szorosan nem kötött, a telítettség alapján közlekedő marsrutka (pl. Grúzia, Örményország). Voltaképpen iránytaxi. Meghatározott útvonalon közlekednek, bárhol le lehet inteni őket, bárhol megállnak, a vezető melletti kis szőnyegre kell dobni a szabott árat. Minden országban más néven ismerik. Orosz nyelvterületen: marsrutka, orosz: маршрутное такси” (iránytaxi), a Fülöp-szigeteken (sajátos színes kulturális jelképként) jeepney: a jeep és a jitney összetételéből, vagy a jeep és a knee (angol: térd) összetétele, utalva a hely szűkösségére. A második világháború után hátrahagyott katonai dzsipekből alakították őket át és legfőbb jellegzetességük a harsány színviláguk és a zsúfoltságuk. És nevezik őket még: tap-tap taxinak, bozóttaxinak, matatunak, dolusnak stb. Közép-Amerikában egy-egy kísérő hangosan kiabálja az útirányt és csalogatja az utasokat…
Azt hiszem, Jereván-Tbiliszi…
Fülöp-szigetek, Manila, színes jeepney…
