Nyelvész mestereim

Békési Imre tanár úr (Szeged) „régi barátsággal” ajánlja Nyelvész mestereim című könyvét (Tudománytörténeti adatok és emlékek). Szeretek Békési tanár úrral beszélgetni. Kedveltem az Osztatlan filológia (2001) című munkáját, általában értékeltem logikai megalapozottságú mondat-szöveg vizsgálatait. A mostani könyvben különösen Szegedhez is köthető tanárai-munkatársainak szóló baráti köszöntői, emlékezései kaptak helyet. Tisztességgel rehabilitálja a méltatlanul háttérbe szorított Török Gábort, felvillantja előttem Deme László létező szegedi hatását, s szép szavakkal emlékezik Máté Jakabra, Szabó Zoltánra, Petőfi S. Jánosra, Bálint Sándorra, Nyíri Antalra, Inczefi Gézára, Rácz Endrére. Tetszik, amit Grétsy László emlékkötetébe írt: „a nyelvészet mai ismeretei a jövő nyelvészetének mítoszai és babonái… Bizonyára vannak a nyelvművelésnek saját hibái is, de a hibák… számottevő része a nyelvészet történetében keletkezik” (53). Petőfi S.-től idézi (mindkettőnk szeretett kollégájától): „A nyelvet kutatni nem más, mint az ember emberi mibenlétét kutatni. S ennél kevesebbre is föltették már sokan az életüket” (121). Örülök, hogy mindezeknek a mestereknek jórészt én is a kortársa lehettem, beszélhettem velük, hallgathattam rájuk. Sokukról írtam, sokukról írni fogok, s egyszer én is összeállítom a magam kis kötetét, Mestereim címmel. Köszönjük Békési tanár úr! (Békési Imre: Nyelvész mestereim. Szegedi Egyetemi Kiadó, Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, Szeged, 2016. 266 old.)