Ma az álmokról, az álmok nyelvéről tartottam előadást a Modern Filológiai Társaságban. (Aki nem hallotta, majd elolvashatja, valahol majd közreadom.) A délutáni szekcióba, amelyben az előadásom is volt, beült a jeles akadémikus. Mivel nem volt saját előadása, gondolkodtam, kinek az előadására érkezhetett. Bíztam benne, hogy az enyémre, hiszen az álmok mindenkit érdekelnek. (Két infinitívusz és fokalizált mondat között kész felfrissülés.) Nemsokára következtem. Bekonferáltak. Felállok. Felállt az akadémikus is, kiment.
Azért jó volt az előadás. Mivel félórával korábban kezdődött, néhányan az elhangzása után érkeztek. A nap egy kis fogadással zárult este, elmentem, finom almapálinkát is ígértek. Ott volt az akadémikus a feleségével. Rögtön odaléptek hozzám: elnézést kérnek, de annyira elálmosodtak (álom!), hogy nem bírták tovább. De érdekli őket, küldjem el.
Itt hozzászólhat!Tags: álom
