Sebbenzin

Már hónapok óta akartam sebbenzint venni, apámnak mindig volt otthon, hogy a gyerekek sérüléseit kezelje. Végre eszembe jutott, megvettem. Amint eltettem a táskámba, eszembe jutott, hogy még a Parlamentbe kell mennem hivatalos céllal. Valószínűleg nem lesz jó pillanat, ha beléptetéskor egy üveg benzint halásznak elő a táskámból. Egy percre átfutott az agyamon, hogy a bejárat közelében elrejtem egy bokorba… Na abból lett volna a haddelhadd! Mivel sehová sem tehettem, így jó előre mondtam a biztonságiaknak, benzin, sebbenzin van nálam! Részben megütközve, részben a gyengeelméjűeknek járó megértéssel néztek rám, és mondták, azonnal tegyem ki, és ha majd távozom, kérjem el. – Grétsy tanár úr mesélte, egyszer egy minisztériumba ment valami nyelvi ügyben, ártatlanul nyújtja átvizsgálásra a táskáját, amikor a biztonsági őr kérdő szemekkel kiemel belőle egy: bicskát… Tanár úr, ezt nem szabad! – Egyébként, amikor a sebbenzint kértem a patikában, azt mondták, hogy ez már nem korszerű a seb kezelésére. Egy kenőcsöt akartak adni, amire az volt írva: lejárati idő: 3 hónap. Inkább a sebbenzint választottam.