A rossz én

Az uszoda öltözőjében egy idős ember vetkőzött. Áporodott, rossz szag terjengett. Alsónadrágja a térdéig ért. Menjen már el végre, türelmetlenkedtem magamban. Végre összeszedelődzködött, bezárta a szekrényt és egy nejlonszatyorral a kezében elindult. A padon maradt az aranykeretes szemüvege. Egyetlen percig átfutott rajtam: úgy kell neki! Szerencsére alulmaradt bennem a rossz, utánaszóltam. Jaj, nagyon köszönöm, mondta az idős ember. Azt hiszem, sokáig nem tudtam volna megnyugodni, ha gonosz módon hallgatok… Most meg csak azon morfondírozom, hogy hányszor is kerül fölénk: a rossz.